A nagy, nemzetközi hírű, máskor magas profitrátával működő klinika-hálózatok, mint a minnesotai Mayo vagy a Baltimore-i központú Johns Hopkins jelentős tartalékaikkal át tudják hidalni a kieső bevételek és megugrott kiadások problémáját. A kisebb, vidéki körzeteket kiszolgáló, gyakran csak néhány tucat ágyas, önálló cégként működő kórházak némelyike viszont végveszélybe került a napilap cikke szerint.
Az amerikai egészségügy jellemzően piaci alapon működik, ugyanakkor az USA évente nagyjából 3600 milliárd, azaz fejenként több mint 11 ezer dollárt, a nemzeti össztermék 17 százalékát költi egészségügyre. Mintegy 44 millió embernek nincs vagy alig valamire kiterjedő az egészségügyi biztosítása - ők leginkább csak életveszély esetén számíthatnak ellátásra. A munkavállalók javadalmazásában általában a családtagokra is kiterjed az egészségügyi biztosítás. A legszegényebbek a szövetségi Medicaid ("orvosi segély"), a 65 felettiek a Medicare ("orvosi ellátás") programban jutnak ellátáshoz. E két biztosítás után azonban az ellátók csak a szolgáltatás árának töredékét számlázhatják.
A kórházakat ért pénzügyi katasztrófa oka, hogy a járvány miatt elmaradtak a sok bevételt termelő radiológiai vizsgálatok és sebészeti beavatkozások. Fogorvosok, a plasztikai- és ortopéd sebészek, illetve az ezeken az osztályokon dolgozó ápolók, sok belgyógyászati, kardiológiai és egyéb részleg munkatársai maradtak munka nélkül. A bevétel hiánya miatt még a járvány által legsúlyosabban érintett New York-i tüdőgyógyászatra specializálódott klinikák sem tudták fizetni az alkalmazottakat. A koronavírusos betegeket kezelő kórházakban sem keletkezett bevétel, miközben a költségeik megugrottak.
Az amerikai egészségügyi reform szükségessége valószínűleg már az őszi választási kampányban elő fog kerülni.
