A főként tudományos kutatók által ismert, használt és kedvelt, nyílt publikációs felületet biztosító Wiley Online Libraryn tették közzé azt a modellezésekre épülő kutatási anyagot, mely szerint nem véletlen, hanem egy folyamat része, hogy Európában olcsóbbá vált a napelemes áram ára a piacon beszerezhető pillanatnyi áramár alá került.
A fotovoltaikus (pv) rendszerek sok helyen a legolcsóbb villamosenergia-termelési módok közé kerültek. Ugyanakkor a pv-modulok és -rendszerek ára olyan gyorsan csökken, hogy nehéz volt megbízható és naprakész publikus adatokat találni - főként az ilyen beruházások valós költségeiről, gazdasági megtérüléseiről, teljes üzemidőre számított termelési egységköltségeiről, működési kiadásairól (CAPEX, OPEX. LCOE). E hiány hozta össze az öt kutatót, hogy készítsenek egy használható modellszámítási rendszert a kérdésben. Ennek során - Magyarországról nézve-olvasva, sokak számára nagy valószínűséggel - igen meglepő konklúzióig jutottak el.
A tanulmány szerint jelenleg Spanyolország déli részén, Malaga közelében 24 eurós megawattóránkénti (MWh) áron lehet fotovoltaikus rendszerekből áramot kinyerni - Finnországban, Helsinki térségében ugyanez 42 euróba kerül. Úgy, hogy minden rövid és hosszútávú költséget beleszámolnak az árba.
Az öt kutató által írt tanulmány szerint e két érték közé gyakorlatilag egész Európát be lehet osztani. A nagyléptékű napelemes adatokat Londonban , Münchenben, Toulouse-ban, Rómában, Malagán és Helsinkiben vizsgálva az is kiderült, hogy ez az ár az átlagos európai árampiac azonnali villamosenergia árának szintje alá került. Sőt: ez a helyzet nem csak időleges, a prognózisok szerint az említett spanyol területen például 2030-ban 14 euróra, 2050-ben 9 euróra eshetnek az egységárak. Helsinkiben 24 és 15 eurós árakra számítanak.
A Wiley Online-on publikált jelentésből végeredményben az olvasható ki, hogy a közüzemi pv készen áll a szabad piaci versenyre. Mindez alig néhány nappal azután történik, hogy Spanyolországban, Sevilla környékén aláírták a második olyan nagy naperőművi beruházást, amelyhez a felek nem kértek állami szubvenciót.
A tanulmány szerzői ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy a politikai döntéshozók lemaradnak az iparág által diktált fejlődéstől, így többségük hibás, illetve elavult adatokra támaszkodik. Ezért van az, hogy - mint az még a Nemzetközi Energiaügynökséggel is megtörtént - folyamatosan alulbecsülik a napenergiában rejlő energetikai potenciált.
