Angela Merkel német kancellár ostrom alatt áll. A CDU bajor szövetségese, a CSU szigorúbb határellenőrzést akar, amiért Horst Seehofer belügyminisztert, a párt elnökét ünneplik Bécsben, Budapesten, Rómában és Varsóban. Vajon tisztában vannak-e az ottani kormányok azzal, mivel járna, ha a német politika nacionalista fordulatot venne? - kezdi költői kérdéssel cikkét Philip Stephens a Financial Times (FT) publicistája.
Seehofer motivációja nyilvánvaló. A CSU-t szorongatja a nyíltan idegengyűlölő Alternatíva Németországnak (AfD), amely az októberi tartományi választáson csúfos vereséget mérhet a bajor pártra. Két hetet adott kormánybeli főnökének, Merkelnek, hogy összehozzon egy európai szintű menekültpolitikát. Ha nem teszik neki az eredmény, akkor egyoldalúan megszigorítja a német határvédelmet.
Esélyek
Az esélyek nem éppen kedvezőek a kancellárnak. A közvélemény-kutatások szerint a németek nem bíznak a nevéhez fűződő nyitott határok politikájában. A négy visegrádi ország hallani sem akar arról, hogy az EU-tagállamai osztozzanak a migráció terhein úgy is, hogy szétosztják a menekülteket. Az elitellenes Öt Csillag és a radikális jobboldali Liga összefogásán alapuló olasz kormány visszafordítja a menekülthajókat az olasz partoktól. Az osztrák kormány menekültellenes Róma-Bécs-Berlin tengelyt javasol.
A populistákat egyesítik egyszerű jelmondataik. A magyar társadalom például zsugorodik és elöregszik, mert legtehetségesebb tagjai nyugaton próbálnak szerencsét, ám a budapesti kormány büszke arra, hogy pengés drótkerítéssel körülvett táborokba zárja azokat a szerencsétlen bevándorlókat, akik átjutnak a hasonló akadállyal ellátott határon.
Realitás
Eközben az a nyilvánvaló realitás, hogy egyetlen kormány sem képes ellenőrzés alatt tartani a határait. A saját egyoldalú érdekeiket követő nacionalisták gyakran ütköznek egymással. Ma már senki sem emlékszik rá, de amikor 2015 nyarán Merkel megnyitotta Németország határait, akkor Ausztriát mentesítette a bevándorlók tömegétől, akik Orbán Viktor magyar kormányfő Magyarországáról érkezve árasztották el az országot.
Az FT szakírója szerint a nacionalista felfogás alapjai félelmek és érzelmek. Ha azt hiszik, hogy működni fog az a stratégia, hogy más kezével verik a csalánt, azaz egymásra tolják a problémákat, akkor tévedni fognak - véli Stephens. A határok lezárása visszaüt. Sebastian Kurz osztrák kancellár hamarosan észreveheti, hogy Seehofer tervei (mármint, hogy a német határról visszafordítják azokat a menekülteket, akiket más EU-tagországban már regisztráltak) Ausztria nyakába varrják a bevándorlókat.
Válasz
Ugyanez a helyzet a Matteo Salvinival, Olaszország hajó-visszafordító belügyminiszterével, hiszen a menekültek nagy része Olaszországon át tart Németországba. A mediterrán bevándorlási frontországok azt szeretnék, ha az érkezőket szétosztanák az EU-tagállamok között, de ehhez aligha kapják meg a lengyel vagy a magyar nacionalisták hozzájárulását.
Az FT cikkírója szerint a humánus, korrekt és fenntartható megoldás az lehet, ha az EU egységesen lép fel: megerősíti a határait, miközben korrekt menekültügyi eljárást biztosít azoknak, akik jogosultak rá. Eközben több támogatást kell adnia a legtöbb bevándorlót küldő fekete afrikai országnak.
Alternatíva
Nem nehéz elképzelni, mi lenne ennek az alternatívája, ha Németországban a nacionalista politikai irányzat venné át a hatalmat. Az AfD nem titkolja, hogy ellenzi a déli eurótagállamok anyagi támogatását, az úgynevezett transzferuniót. Miért ne terjesztené ezt ki az EU-s támogatásokra is, amelyek legnagyobb haszonélvezői közé tartozik Lengyelország és Magyarország.
Nem kéne sokat győzködni a német adófizetőt, aki azt látja, hogy például Magyarországon nem kis részben az ő pénzéből alakítják át a piacgazdaságot uram-bátyám kapitalizmussá. A Németország az első! jelszó jegyében ezt a pénzt magukra is költhetik.
Spephens szerint nem kellene a militáns múlt feléledésétől tartani. A legtöbb német szíve szerint kevesebbet költene védelemre. Enélkül is elég erősek ahhoz, hogy a maguk útját járják és ha kell, ott van szövetségesnek Oroszország, amely szívesen cseréli energiahordozóit német technológiára. A lengyelek és más kelet-európai országok meg fizessék meg a NATO költségeit, ha tartanak az oroszoktól.
Meggyengült
Németország még messze van ettől a helyzettől. Merkel joggal tételezi fel, hogy országának legfontosabb hosszú távú érdeke kitartani a liberális internacionalizmus mellett. Ezt a meggyőződését nem igazán fogja feladni. Ugyanakkor kétségtelen, hogy meggyengült. Miután eltöltött 12 évet a hatalomban, kezd lejárni az ideje. És Seehofer a barátaival más irányt szabna a német politikának. Az FT szakírója szerint az ennek tapsoló európai populistáknak még egyszer át kellene gondolniuk, mit is szeretnének igazán.
A fotó forrása: Reuters
