Frank-Walter Steinmeier a Frankfurter Allgemeine Zeitung című német lapban pénteken közölt vendégkommentárjában kiemelte, hogy a jelenlegi fegyverzet-ellenőrzési rendszer szétesőben van és Oroszország évek óta nem vesz részt az európai hagyományos fegyverek korlátozásáról szóló 1990-es szerződés (CFE) végrehajtásában.
Ugyanakkor Moszkva sürgeti, hogy ismét kerüljék napirendre a fegyverzet-ellenőrzés ügye - tette hozzá a német diplomácia vezetője, hangsúlyozva: \"legfőbb ideje, hogy szaván fogjuk Oroszországot\".
Mint írta, öt területen van szükség új szabályozásra. Először is regionális felső határokat kell megállapítani, különösen a \"katonailag érzékeny régiókban\", mint például a Baltikum.
A klasszikus hadseregforma ideje lejárt
Másodszor olyan ellenőrzési rendszert kell kidolgozni, amely kiterjed az 1990 óta kialakult megoldásokra és stratégiákra - írta Frank-Walter Steinmeier, rámutatva, hogy a hidegháború idejéből származó \"klasszikus\" hadseregforma helyett ma már inkább a kisebb, mozgékony egységek fontosak. Ezért például a szállítással, közlekedéssel kapcsolatos katonai képességekre is ki kell terjednie az ellenőrzésnek.
A harmadik fontos elem, hogy az új típusú fegyverrendszereket, például a pilóta nélküli repülőgépeket (drón) is be kell vonni az ellenőrzésbe.
Negyedik elemként gondoskodni kell arról, hogy az ellenőrzés gyors, rugalmas, és válság idején független legyen. Ezeknek a követelményeknek megfelelne az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) - vetette fel a német külügyminiszter.
A javasolt új rendszer ötödik alapvetése, hogy kiterjed a \"vitatott hovatartozású\" területekre is.
Új veszélyek
Frak-Walter Steinmeier hangsúlyozta: Oroszország az Ukrajnához tartozó Krím félsziget nemzetközi jogot sértő elcsatolásával megkérdőjelezte az európai békerend alapelveit, és a \"konfliktusok szerkezete drámaian megváltozott\": a konfrontáció hibrid formája és a nem állami szereplők jelentősége egyre nagyobb, az új technológiák - drónok, robotok, lézerfegyverek, informatikai hadviselési képességek - új veszélyeket jelentenek, az új típusú \"bevetési forgatókönyvekre\" pedig nem terjed ki semmiféle nemzetközi ellenőrzési szabályozás.
Mindennek révén \"egy újfajta, veszélyes fegyverkezési spirál fenyeget\" - írta a szociáldemokrata (SPD) párt politikusa.
Hidat kell verni
Az SPD egyik legtekintélyesebb néhai vezetője, a Nobel-békedíjas Willy Brandt kancellár úgynevezett új keleti politikájára - a Szovjetunió vezette kommunista táborral folytatott kapcsolatok normalizálására irányuló törekvésre - utalva hangsúlyozta: a konfliktusok mintázatai ugyan változnak, de állandó tanulság, hogy \"mély árkok felett is meg kell próbálni hidat verni\".
A biztonság \"nem nulla összegű játszma\", és Európában nem szabad tartósan az \"egymás ellen megszervezett\" biztonságra törekedni, hanem továbbra is keresni kell az \"együttműködésen alapuló biztonság\" lehetőségét - írta a német külügyminiszter.
Hozzátette: a NATO a júliusi varsói csúcson megerősítette azt az 1967 óta érvényes alapelvet, hogy Oroszországgal kapcsolatban az \"elrettentés és enyhülés\" kettős stratégiáját követi. A NATO jelenlétének a szövetség keleti határvidékén történő megerősítésére irányuló törekvéssel kapcsolatban kiemelte: \"az elrettentés konkrét és mindenki számára látható\", de az együttműködésre is konkrét ajánlatokat kell tenni.
Újra kell indítani a fegyverzetellenőrzést
Ezért kell \"újraindítani\" a fegyverzet-ellenőrzés ügyét - írta Frank-Walter Steinmeier, aki az utóbbi hónapokban már többször nyilatkozott békülékeny hangon Oroszországról. Például júniusban a NATO Anaconda-16 fedőnevű nagyszabású lengyelországi gyakorlatával kapcsolatban azt mondta: nem segíti a biztonság megőrzését, ha a NATO \"kardcsörtetéssel\" akarja demonstrálni, hogy megvédi kelet-európai tagjait az egyre magabiztosabb Oroszországgal szemben.
A CFE-szerződést 1990. november 19-én írták alá. Az eseményt az akkor létező két katonai tömb, a NATO és a Varsói Szerződés közötti megbékélésnek is tekintették. A szerződés előírásainak alkalmazására Moszkva már 2007-ben moratóriumot hirdetett, indokként a NATO fegyveres erejének növekedését nevezve meg, valamint azt, hogy a balti tagállamok nem csatlakoztak a megállapodáshoz.
