Amikor Görögország 2010 elején fizetésképtelenné vált, minden tisztességes bankár azt ajánlotta volna, hogy engedjék el behajthatatlan adósságai egy részét és alakítsák át gazdaságát. Az EU és az IMF ehelyett azt a kudarcra ítélt megoldást választotta, hogy új hitelt adott a csődben lévő országnak, azt a látszatot keltve, hogy fizetőképes maradt. Ebben látja az \"ősbűnt\" Jánisz Varufakisz volt görög pénzügyminiszter, aki a brit baloldali Guardianba írt cikket. (Egészen másként látja ezt az IMF vezető elemzője, akiknek cikkét itt olvashatják - a szerk.)
E megoldással ugyanakkor időt adtak a francia és a német bankoknak, hogy megszabaduljanak görög állampapírjaiktól, elkerülve azok leértékelését. Később azzal az indokkal halogatták tovább az adósságcsökkentést, hogy az államközi szerződéseken, majd az eurózóna biztonsági alapján keresztül nyújtott kölcsönöket immáron a többi eurótagállam adófizetői finanszírozzák. Eközben a görög társadalomra kő kemény megszorításokat kényszerítettek rá, hogy fizetőképessé tegyék az államot. A megszorítások azonban depresszióba sodorták a gazdaságot, amelyből egy vasat sem lehet kipasszírozni.
Süket fülek
A januárban hatalomra került kormány azt ígérte a választóknak, hogy megtöri ezt az ördögi kört, ám a hitelezők, akik képviselőivel Varufakisz pénzügyminiszterként tárgyalt, hallani sem akartak erről. A visszafizethetetlen adósságot zsarolásra használták: azzal fenyegették az athéni vezetést, hogy ha nem fogadja el a megszorítások logikáját, akkor hagyják kifutni az érvényben lévő hitelprogramot, így a görög állam fizetésképtelenné válik, és jöhet a tőkekorlátozás és a bankbezárás.
A volt pénzügyminiszter szerint az európai vezetők máig nem tudják, hogyan kellett volna válaszolniuk a 2008-2009-es pénzügyi válságra. Az egyik lehetőség az volt, hogy az euróországok költségvetési fegyelmének megerősítése érdekében megfélemlítik a kormányokat, aminek legjobb módja az egyik tagállam - Görögország - kihajítása lett volna az eurózónából. A másik lehetőség az lett volna, hogy létrehozzák a föderális rendszert, közös költségvetéssel, közös kötvénykibocsátással, ami az jelentette volna, hogy a tagállamok jót állnak egymás adósságáért.
Vasfegyelem
Végül egyik úton sem indultak el, a megoldatlan helyzet viszont egyre inkább növelte a szorongásukat. Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter arra lyukadhatott ki, hogy mindenképpen szükség van a Grexitre, ezzel lehet megteremteni a szorosabb együttműködés alapját is. Emiatt nem engedett új athéni kormány kérésének, hogy csökkentsék az adósságot. Ha ugyanis ezt megtették volna, akkor fenntarthatóvá vált volna a görög költségvetés, és így elveszett volna a Grexit fenyegetése, ami nélkül nem lehetne megteremteni azt a rendet, amely a német pénzügyér elképzelésében szerepel.
Varufakisz az elmúlt öt hónap tárgyalásai alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a német pénzügyminiszter ki akarja hajítani Görögországot az eurózónából, hogy ezzel megfélemlítse a franciákat, akik ijedtükben elfogadnák a németek szája íze szerinti, vasfegyelemre épülő eurózóna modelljét.
