Az árkülönbség miatt a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) legfrissebb számításai szerint az elkövetkezendő két évtizedben Európa akár részesedésének harmadát is elveszítheti az energiaintenzív ipari termékek világpiacán. A jövendölés várhatóan tovább fűti az ipari lobbi elégedetlenségét, több vállalatvezető ugyanis az Európai Unió (EU) szigorú éghajlat-politikáját vádolja a versenyhátrány miatt. Igaz ugyan, hogy a klímavédelmi célok miatt sok európai országban eltávolodtak a nukleáris energiától a megújulók támogatása felé és sok helyen még vitatkoznak a palagázkészletek kiaknázásáról, az IEA vezető közgazdásza azonban cáfolja, hogy ez lenne a felelős az árkülönbségért. Fatih Birol a Financial Timesnak azt mondta, az igazi probléma az, hogy Európa túl drágán importál energiát, a gázért, amelynek nagy szerepe van az energia-előállításban, például háromszor annyit fizet, mint az Egyesült Államok. Az Európai Bizottság saját számításaiból sem következik, hogy csak a zöldstratégia miatt emelkednének az energiaárak. A gáz és áram ára a háztartásoknak évente 3, illetve 4 százalékkal, az iparnak 1 és 3,5 százalékkal nőtt.
A testület jelentése három komponensre bontja az energiaárat, az előállítás és terjesztés árára, ami a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árat is lefedi, a hálózatok fenntartásának és kiépítésének költségeire és az energiára kivetett adókra. Ezek közül mindhárom emelkedett. A bizottság szerint az EU politikájának hála nőtt a verseny a nagykereskedők között, így ez az ár csökkent, a felhasználók viszont többet fizettek, vagyis a kiskereskedelmi piac nem elég hatékony, a szolgáltatók megengedhetik maguknak, hogy drágán adjanak el. Az árakat leginkább az infrastruktúra komponense és a növekvő adók verték fel (amelyeknek egy részét zöld célokra költik a tagállamok). A jelentés szerzői az energiapiaci integráció befejezését, az infrastruktúra javítását és az energiát terhelő adók hatékony beállítását javasolják. Birol szerint nagyon komolyan kell venni a problémát, mert a versenyhátrány súlyosan érinti az energiaintenzív nehézipari ágazatokat, amelyek közel 30 millió embert foglalkoztatnak Európában. A szakértő nem gondolja, hogy az EU-nak fel kellene adnia ambiciózus éghajlatvédelmi terveit, de azt össze kell egyeztetni a versenyképesség növelésével. Birol úgy tartja, ezt el lehetne érni az energiahatékonyság növelésével, a nukleáris energia és a palagáz szerepének növelésével vagy a földgáz importárak újratárgyalásával, a szerződések kétharmada úgyis lejár a következő tíz évben. Ez utóbbi ponttal a bizottság is biztosan egyetért, amelynek célja, hogy az EU egy vevőként lépjen fel a fő partnerekkel, elsősorban az Oroszországgal való tárgyalásokon.
Szerző: Csurgó Dénes
