Ugyan Oroszországnak közel sincs olyan erős gazdasági pozíciója Szerbiában, mint Ukrajnában, ahhoz azonban több mint elegendő, hogy súlyos kérdéseket vessen fel. Belgrád ugyanis egyre szerteágazóbb gazdasági kapcsolatokat épít ki Moszkvával, miközben − Ukrajnához hasonlóan − kitartóan hangoztatja európai elkötelezettségét.
A következő három évben az oroszok több mint 5 milliárd eurót fektetnek be Szerbiában, elsősorban az energetikai szektorban. Kiemelt projekt az újvidéki és a pancsevói olajfinomító rekonstrukciója, amihez Moszkva 1,5 milliárd euróval járul hozzá. Az orosz szakértők kiemelik: több szempontból logikus, hogy Szerbia Oroszországot választja stratégiai befektetőnek, amellyel erős történelmi, politikai és gazdasági kapcsolatok kötik össze − hangzott el a moszkvai rádió nemzetközi adásában. Ezek a kapcsolatok 2008 eleje óta gyorsan erősödnek, amiben különös jelentősége volt a Déli Áramlat gázvezeték megépítésében vállalt szerb szerepnek, ami a tranzitdíj által garantált bevétel mellett azzal járt, hogy a Gazpromnyefty, a Gazprom olajvállalata megvette a NIS szerb olajcéget. Ennek köszönhetően az olajtermékek második legnagyobb szerbiai exportőre lett, 2013 folyamán 63 százalékkal növelve kivitelét. Most kötött megállapodások sorozatával az orosz beruházások kiterjednek az ipar más területeire, sőt a sport, a kultúra és az oktatás szférájára is.
A kapcsolatok megalapozásában nem kis szerepe van annak, hogy Moszkva, ha óvatosan is, de végig a szerbek mellett állt a polgárháborúban. Ma is Belgrádot támogatja, például Koszovó függetlenségének elutasításában. Alekszandr Csepurin belgrádi orosz nagykövet a Geopolitika című lapnak adott interjújában a napokban ezt ha finoman körülírva is, de megerősítette, ugyanakkor méltatta a stratégiai és gazdasági partnerségről aláírt nyilatkozatokat.
A nagykövet hangsúlyozta, hogy a szerb−orosz megállapodások nincsenek ellentétben Belgrád uniós csatlakozási tárgyalásaival, mint ahogy a Déli Áramlat építése sem − pedig azt az uniós joggal ellentétesnek minősítette Brüsszel. A vezeték szerbiai szakaszának építését 2014 első negyedében megkezdik, a projekt költsége 1,9 milliárd euró. Az In Serbia News szerint Csepurin elképzelhetetlennek minősítette, hogy az unió megakadályozza államközi és nemzetközi szerződések sorának végrehajtását, miután ilyet kötöttek öt uniós tagországgal, valamint a legnagyobb francia, német és olasz energetikai cégekkel a Déli Áramlat megépítéséről. Ezek a harminc évre szóló szerződések a bécsi konvenció védelme alatt állnak.
Ivica Datyics szerb kormányfő a megállapodásokat aláíró elődjeire hárított minden felelősséget, de főleg amiatt panaszkodott, hogy a szerződés nem biztosít olyan alacsony gázárat Belgrádnak, mint amilyet az ukránok elértek.
A szerb és az orosz szakértők egyaránt bíznak benne, hogy végül az Európai Unió jobb belátásra jut, és megadja a Déli Áramlatnak a felmentést azon szabály alól, amely tiltja, hogy a gáz kitermelése és szállítása egy kézben összpontosuljon. Más esetek mellett arra hivatkoznak, hogy például az Adrián átvezető gázvezeték (TAP) is részesült derogációban.
Szerző: Barabás T. János
