Tavaly a második félévben kétszer fagyott le majdnem teljesen a kínai bankrendszer, amit csak a jegybank közbeavatkozásával sikerült megakadályozni. Legutóbb decemberben kellett közel 30 milliárd jüant (4,8 milliárd dollárt) a bankközi piacba pumpálni a 9 százalék fölé emelkedő kamatok miatt, július végén pedig még nagyobb injekcióval sikerült visszaszorítani a rekordmagas 13 százalékról 5 százalék közelébe a hétnapos sanghaji bankközi rátát (SHIBOR). A legutóbbi injekcióval a SHIBOR-t 6,2 százalékra sikerült lenyomni, ám a decemberi kamatemelkedést jórészt olyan okok idézték elő − emlékeztetnek elemzők −, melyek januárban is fennállnak. A kínai holdújévünnepre ugyanis a lakosság rengeteg készpénzt halmoz fel, ennek fedezetét a bankok már decemberben elkezdik előteremteni, így kevésbé szívesen finanszírozzák egymást. (Ráadásul a bankoknak december végén kellett publikálniuk tőkemegfeleléseiket, ezért készpénz-tartalékolással is javították számviteli helyzetüket.)
Kínai szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a bankrendszer mérlegét egyre súlyosabb terhek nyomják, ezért a jegybank mozgástere is szűk. Az elmúlt évtizedek növekedési sztorijában nagy szerepet játszottak azok az önkormányzatok által irányított ingatlanpiaci fejlesztések, melyeket kínai bankok finanszíroztak. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a bankok mérlegfőösszegében egyelőre felbecsülhetetlen mértékű soha meg nem térülő hitelállomány duzzadjon fel. Peking mára leállíttatta az ilyen fejlesztéseket, és most a bankok átvilágítását, tőkehelyzetük kijavítását, hitelpolitikájuk szigorítását ígéri. Eközben megkezdődött egy kvázi-hitelportfóliótisztítás is: az ingatlanbefektetések közül óvatosan kiszűrik a veszteségeseket.
A bankrendszer bürokratikus átszabályozásával azonban nem hárul el automatikusan a veszély és az önkormányzatok politikai helyzetének sem tesz jót a fejlesztések leállása. A legfontosabb fejlesztők − köztük az építőipari cégek − alternatív lehetőségek után néztek, ezért alakult ki az elmúlt másfél évben egy szabályozatlan kínai finanszírozási bázis, amit a szaksajtó árnyékbankrendszerként emleget. Ez elsősorban olyan kínai befektetési konstrukciókból áll, amelyek mögé egyfelől nem kell semmilyen fedezetet elhelyezni, másfelől a jellemző kínai betéti kamatok sokszorosát garantálják megtérülésként. Egyesek szerint a szereplők ezzel kvázi-piramisjátékot építenek, mások szerint viszont nem feltétlenül kell rájuk csalóként tekinteni, hiszen sokuk adott esetben konzervatív pénzpolitikát folytat, piaci súlyukat az adja, hogy a bankok lényegében kiszálltak a nagyobb infrastrukturális fejlesztésekből.
Becslések szerint ezek a pénzügyi "innovatőrök" jelenleg mintegy 10 ezer milliárd jüant (1650 milliárd dollár) kezelnek, befektetőik között főleg azok a kínai gazdagok vannak, akik a szigorú pénzügyi szabályok miatt nem igazán tudják máshova vinni tőkéjüket. Egy friss kínai számvevőszéki jelentés szerint a tavalyi hitelkiáramlás mintegy 11 százaléka jött az árnyékbankrendszerből − 2010-ben lényegében még nem volt ilyen.
Az úgynevezett árnyékalapok (trust) mérlegfőösszege csak tavaly 60 százalékkal bővült − állapította meg a KPMG egy felmérése −, kitettségük jellemzően az ingatlanpiac felé nagy. Az árnyékbankrendszerben elérhető átlagos hozam meghaladja a 10 százalékot, miközben a kereskedelmi banki betéti kamatok 3-4 százalék körül ingadoznak. Mivel a pénzügyi lufi − az állami bankok hathatós szabályozásának köszönhetően − lényegében itt jött létre, a KPMG szakemberei szerint sorra fognak bedőlni az egyébként legálisan, de szabályozatlanul működő pénzügyi szolgáltatók.
Szerző: Gerőcs Tamás
