Az általános feltörekvő piaci nyomás alól a török eszközök sem tudták kivonni magukat, sőt az ING egy friss elemzése szerint ebben az osztályban a törökök lettek az egyik legérzékenyebbek. Ennek oka, hogy viszonylag gyenge az ország külső egyensúlyi helyzete, továbbra is nagy a folyó fizetési hiány, amiért viszont erőteljes inflációs nyomás van a gazdaságban. Mindezek ellenére az ING helyi szakértőjének, Muhammet Mercannak a véleménye szerint a török jegybank viselkedése nem elég konzekvens. A jegybank a legutóbbi októberi inflációs jelentésében látványosan emelte az inflációs várakozását: a júliusi 5,2−7,2 százalékos sáv helyett 6,8−7,3 százalékra. Az indoklás szerint a nemzetközi energiaárak és a lírára nehezedő nyomás miatt kellett a jövő évi előrejelzést is 5,3 százalékra emelni. A prognózis szignifikáns megváltozását nem követte monetáris szigorítás, ami miatt a líra folyamatosan nyomás alatt van, ráadásul az ING szerint a jegybank tolerálja a viszonylag nagy árfolyamkilengéseket.
Az ING elemzői a kétéves török papírokra év végéig 7,5 százalékos hozamvárakozást adnak. Ez jövőre süllyedhet, hiszen várhatóan az inflációt mérsékli az év eleji jövedékiadó-emelés bázisból való kiesése. Valószínűleg szeptemberben tetőzött 7,9 százalékon az éves pénzromlás. Az előrejelzés azzal számol, hogy a török alapkamat jövőre is a 6,75−7,75 százalék közötti sávban mozog. A jegybanki prognózissal kapcsolatban a kockázatokra is felhívják a figyelmet az ING szakemberei, például hogy 109 dolláros átlagos olajárral számol a jegybank. A legnagyobb rizikó, hogy a jegybank azért nem védi meg a lírát, mert arra számít, hogy ismét beindul a tőkebeáramlás a feltörekvő kötvényalapokba, ami "megtámasztja" az árfolyamot és mérsékli az inflációs nyomást. Ez nemcsak túlzott optimizmusra utal, hanem lényegesen eltérő monetáris stratégiát jelent más feltörekvő országok hasonló problémáira. Itt talán a legérdekesebb összehasonlítás India lehet, amely szintén akut folyó fizetési deficittől, a rúpia gyengülésétől és az így fellépő inflációs nyomástól szenved. Az indiai jegybank viszont lényegesen aktívabb politikát folytatott mind az árfolyam stabilizálása, mind a folyó egyenleg rendbetétele végett. Ez elsősorban drasztikus kamatemeléseket, illetve bizonyos devizamozgásokra kivetett korlátozást jelent.
Más a helyzet a kelet-közép-európai (CEE) térségben, ahol a gyenge belső piac és a stabilizálódó külső egyensúly miatt nem alakult ki számottevő inflációs nyomás. Ez pedig lehetőséget ad a jegybank számára, hogy lazítson a monetáris feltételeken és támogassa a folyó fizetési többlet felhalmozását. Itt Magyarország az egyik példa, ahol a GDP 3 százalékot elérő folyó fizetési aktívum mellett gyakorlatilag deflációs környezet van kialakulóban, így a jegybank történelmi mélybe vághatja a kamatot, érdemi árfolyamhatás nélkül.
Elemzők szerint a török és a CEE régió között van egy érdekes hasonlóság is: a sok, külföldön dolgozó vendégmunkás hazautalásai komoly devizaforrást jelentenek. Ezek részben tompítják a folyó fizetési hiányt, valamint segítenek a jegybanki tartalékok növelésében. India is élvezi a hazautalásokat, ám ott a gazdaság méretéhez és igényeihez képest ez kisebb súlyú, így az aktív monetáris politika "égeti" a devizatartalékot.
Szerző: Gerőcs Tamás
