Az Angela Merkel vezette CDU/CSU koalíció immár harmadik ciklusát kezdheti meg − csak azt nem tudni még, kivel. A német európai politika több ponton is változhat, miután a liberálisok (FDP) kiestek, az újonnan alakult eurószkeptikus párt (AfD) pedig majdnem bejutott. Így a szocialisták (SPD) és a Zöldek (Grüne) jöhetnek szóba koalíciós partnerként − utóbbival, bár hagyományosan távol állnak egymástól, a nukleáris erőművek teljes leállítása óta talán már nem teljesen áthidalhatatlan a kapcsolat. A választási eredmény legfőbb üzenete egyrészt, hogy egy válságkezelő kormány is lehet sikeres, márpedig Merkel a pártszövetség valaha volt második legjobb eredményét könyvelhette el. A második üzenet, hogy a liberálisok kiesésével a németeknek (is) elegük van a közös Európából, legalábbis abból a típusából, amelyet most a brüsszeli diktátumok jelentette közös kormányzás jelent. Merkel még a választások előtt két nappal sietett kijelenteni, hogy az euróövezet valódi problémájának kezelésére a nemzetgazdaságok harmonizációja is alkalmas lehet és Brüsszel jogosítványait csökkenteni kell.
A harmadik üzenet az AfD megerősödése, ami korlátot szabhat a német szerepvállalásnak a közös mentő csomagból. A közös pénz igazi problémája azonban nem az éppen formálódó bankunió, amellyel kapcsolatban a német adófizetők ugyan szkeptikusak lehetnek, de úgy tűnik, ezt az árat kell fizetniük azért, hogy exportjuk továbbra is uralja az európai belső piacot is. A valódi probléma régebbi eredetű: az ezredfordulón Európa \"beteg emberének\" beállított Németországban a szakszervezetek ugyanis évekre lemondtak a béremelésről annak érdekében, hogy az ország export-versenyképessége helyreálljon. Ez aztán olyan jól sikerült, hogy míg a legtöbb ország a válság előtti években az olcsó euróhitelt fogyasztásra költötte, a német gazdaság a termelést bővítette és a bevételt a foglalkoztatottak számának növelésére fordította. Így alakult ki a jelenleg történelmi mélypont közelében lévő munkanélküliség, az euróválság közepette is egyetlen év kivételével növekvő gazdaság. A német−EU kereskedelmi egyensúly helyreállítására két lehetőség van. Az egyik a gyengébb teljesítményű országok bércsökkentése, de ez láthatóan a dél-európai országokban sem járható út, a másik pedig a béremelés Németországban. Utóbbihoz illeszkedne a szocialisták által ígért 8,5 eurós országos minimálórabér, ami véget vetne a hagyományos ágazati szintű vagy adott foglalkozások esetében semmilyen minimálbér rendszerének.
Mindezek tükrében a magyar kormány szempontjából a német választás alapvetően előnyös. A nemzetállamoknak nagyobb beleszólást engedő közös Európa, a válságkezeléssel is sikeres kormány üzenete egy irányba mutat a magyar kormány által választott úttal. Hátrányos annyiban lehet, ha a szocialistákkal kötött koalícióban a külügyet kapná a partner, az SPD ugyanis a kampányban is megpengetett a magyar kormányra nézve negatív húrokat. Esélyesebb viszont, hogy a fontosabb pénzügyi tárcát kérik majd a nyolc évvel ezelőtti koalíció megismétléséhez.
