Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A vártnál is jobb lett a tegnapi amerikai lakásépítési adat, és meglepően jó hírek érkeztek a rettegett kínai ingatlanpiacról is. Az amerikai kereskedelmi minisztérium szerint júniusban évesítve 6,9 százalékkal a négyéves csúcsot jelölő 760 ezerre nőtt a megkezdett építkezések száma a májusi 711 ezer után; az elemzők 745 ezerre vártak. Hiába kínozza még mindig az amerikai ingatlanpiacot a rengeteg eladatlan ingatlan és kényszerárverés, a hat évvel ezelőtti összeomlás óta idén először ad hozzá a gazdaság teljesítményéhez a szektor. A népesség növekedése és az ingatlanállomány visszaesése miatt egyre több hosszú távú befektető kezdett bevásárolni az utóbbi hónapokban, kihasználva a historikusan még mindig nagyon alacsony árakat. Az ingatlanárak ezért lassú emelkedésnek indultak, ami közvetetten jelentős befolyást gyakorol az amerikaiak vagyonára és a fogyasztásra is.
Teljesen más helyzetben van a kínai ingatlanpiac, ahol a buborék még csak a közelmúltban kezdett ereszteni − a tegnap közzétett adatok azonban arról tanúskodnak, hogy a visszaesés a vártnál talán kevésbé lesz éles. A kínai statisztikai hivatal szerint júniusban a legtöbb kínai városban − köztük a legnagyobbakban − idén először emelkedtek az lakások, irodák és egyéb ingatlanok árai. A Kínával foglalkozó szakemberek hosszú ideje nagy aggodalommal figyelik a száguldó ingatlanárakat, amelyek növekedése jelentős mértékben meghaladta a bérnövekedést, és egy hitelboomon alapult. A pekingi gazdasági vezetés is okult a világ más régióit recesszióba taszító ingatlanpiaci áremelkedésekből, és politikailag sem hat kedvezően, hogy egyre nehezebb lakhatáshoz jutni, ezért tudatosan az árak lassú visszaszorítására törekedtek − a hitelezés visszaszorítása mellett például rendeleti úton betiltották a második lakás megvásárlását magánszemélyek esetében. A dilemma azonban súlyos, hiszen a gazdaság 15 százalékát kitevő építőipar visszaesése több más szektorra is átterjedt.
Spanyolországban eközben a második negyedévben tovább zuhantak az ingatlanárak, ráadásul a 8,3 százalékos éves visszaesés a legdurvább az ingatlanlufi öt évvel ezelőtti kipukkadása óta. A spanyol bankokat gyakran érte az a vád, hogy nem írják le elég agresszívan a könyveikben lévő hatalmas mennyiségű eladhatatlan ingatlant − illetve az ezekhez és a kivitelező cégekhez kötődő hiteleket −, ezért jóval lassabban eresztett le az ingatlanbuborék, mint például a balti országokban, Írországban vagy az Egyesült Államokban. A bankoknak persze már ez a lassított ütem is túl gyors volt, hiszen a néhány hónapja látványosan összeomlott Bankia bukását is elsősorban az ingatlanpiaci rossz hitelek okozták, és ez a fő oka a spanyol bankok tőkehiányának is, ami miatt a bankmentésre szükség van.
Reuters
