Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Némi csalódottság érződött a piacon azután, hogy az ECB az eurózóna 1 százalékos alapkamatának tartása mellett döntött − némi vita után −, mivel az elmúlt hetek borús makrogazdasági hírei miatt néhányan arra számítottak, hogy ha még nem vág is kamatot az ECB, legalább jelzést ad, hogy a későbbiekben lépni fog. Ilyen jelzés nem érkezett, az elnök, Mario Draghi ehelyett az utóbbi hónapok fordulatait ismételte: a növekedési kilátások romlanak, az inflációs várakozások továbbra is lehorgonyzottak, a 2 százalékos jegybanki célt pedig leghamarabb jövő év elején érheti el a valutaövezet árindexe. Az ECB makrogazdasági prognózisait ugyanakkor finomította a jegybanki stáb, e szerint idén a térségben −0,5 és 0,3 százalék közötti lehet a gazdasági növekedés üteme, míg az inflációs előrejelzésükben a korábbi 2,1 és 2,7 százalék közötti sávot 2,3 és 2,5 százalék közé szűkítették.
Draghi a sajtótájékoztatón határozottan elhárított minden olyan kérdést, ami az LTRO vagy az állampapír-piaci intervenciók folytatására vonatkozott. A hároméves refinanszírozási programokat még most sem merítették ki a bankok teljesen − fejtette ki az ECB-elnök −, ezért felesleges volna újat indítani. Nem árulta el, hogy a kötvénypiacon tervez-e újabb intervenciót, de mint mondta, átmeneti jelleggel ilyen eszközöket bevethetnek. Ugyanez vonatkozik a fedezeti szabályok módosítására: ha szükséges, ezzel továbbra is élhet a jegybank, ám az eddigi könnyítéseket sem használták ki látványosan a hitelintézetek. Nem lettünk okosabbak azon a téren sem, hogy az ECB a jövő hónapban esetleg változtat-e a kamatrátán vagy a kamatfolyosó szélességén; utóbbira volt is konkrét kérdés a sajtó részéről, hiszen ha a csatorna szimmetriáját fenn akarja tartani az ECB, akkor a betéti kamatrátát nulla százalékra kellene csökkenteni egy vágás esetén. Draghi a felvetésre annyit mondott, hogy szerinte már most is kellően alacsony a nominális kamatláb, ami ráadásul több helyen negatív reálkamatot eredményez. A kamatfolyosó szimmetriájának a megbontása nem szerepel az ECB napirendjén, pedig azzal lehetne élénkíteni a bankközi hitelpiac likviditását.
Az ECB tehát − hiába az euróválság kiújulása körüli félelmek − egyelőre kivár. Azt elismerte Draghi, hogy a bankközi piacon továbbra is vannak zavarok, a likviditás biztosításában pedig a jegybanknak van kulcsszerepe, de azt is megerősítette, hogy a szolvens hitelintézetek továbbra is korlátlanul fordulhatnak pénzért az ECB-hez. Kérdés persze, mi történik a nem szolvens intézetekkel például Spanyolországban vagy Görögországban.
Most a kormányokon a sor, hogy elejét vegyék a válság eszkalálódásának − figyelmeztetett Draghi −, például Spanyolországnak magának kell eldöntenie, hogy bankszektora feltőkésítéséhez kell-e külső segítség; az ECB magától egy tagállamot sem fog rávenni az EFSF alap megcsapolására. A jegybankelnök szerint a hó végi uniós csúcson az európai vezetőknek új víziót kell adniuk az eurózóna jövőjéről. Draghi ugyanakkor elárulta, hogy ha az ESM lehetővé tenné az európai bankok közvetlen feltőkésítését, az jó eszköz lehet a válságkezeléshez, ám ehhez meg kell változtatni a szerződés feltételeit, például, hogy az ESM akár tulajdonossá is válhasson az érintett bankban.
Az eurózóna szétesésével kapcsolatos félelmeket eltúlzottnak nevezte az ECB elnöke, sőt megerősítette korábbi állítását, miszerint a válság nehezén túl vagyunk, bár a lefelé ható növekedési kockázatok továbbra is fennmaradtak.
