Két lépés elengedhetetlen a jüan tartalék valutává válásához: a tőkepiac liberalizálása és a fejlett pénzügyi piac megteremtése. Mindkettő irányába gyorsan halad a kínai gazdaság.
A jüannak többek szerint minden esélye megvan arra, hogy a következő tíz évben felváltsa vagy legalábbis fokozatosan csökkentse a dollárnak a mai nemzetközi pénzügyi rendszerben betöltött szerepét. Nincsenek előírt szabályok, hogy pontosan minek kell megfelelnie egy globális tartalék valutának vagy az azt kibocsátó országnak, azonban elemzők szerint két, egymással szorosan összefüggő tényezőt mindenképp meg kell teremteni: a tőkemérleg liberalizálását és a fejlett pénzügyi piac kiépítését.
A devizatartalék diverzifikálása, valamint újabb tartalék valuták megjelenése régóta foglalkoztatja az elemzőket, azonban mindennek újabb lendületet adott, hogy Kína tavaly indult tizenkettedik ötéves tervében a hazai pénzügyi szektor fejlesztését tűzte ki egyik céljául, valamint folyamatosan jelenti be a jüan konvertibilissé tételét célzó lépéseit a tőkemérlegre vonatkozó tételekre is. A szabad tőkeexport és -import feltételeit tíz év alatt, három lépésre bontva érnék el, valamint óvatosan lépéseket tesznek a jüan kurzusának rugalmasabbá tétele irányába is (például a kereskedelmi sáv kiszélesítése), hogy az árfolyam jobban tükrözze a kereslet és a kínálat változását.
A pénz- és tőkepiacon ahhoz, hogy vonzóvá váljon a jüan, és a jegybankok elhiggyék, hogy a kínai deviza az esetleges fizetésimérleg-problémák enyhítésére is alkalmas, biztosítani kell a kereslethez a megfelelő kínálatot is. Ez praktikusan a pénzügyi instrumentumok széles skáláját jelenti, ahol bőségesen és likvid módon állnak rendelkezésre eszközök a befektetők részére − vázolja Eswar Prasad és Lei Ye, a Cornell Egyetem professzora és doktorjelöltje a VoxEU.orgon. Kína folyamatosan növekvő térnyerése a világ gazdasági összteljesítményében és a külkereskedelemben hatalmas, ugyanakkor a jüantranzakciók fedezésére egyelőre korlátozottak a lehetőségek. A határon átnyúló pénzügyi műveletek pedig szűkösek. 2010 végére 100 nemzetközi intézmény kapott jogot arra, hogy kínai értékpapírokba fektethessen be összesen 19,7 milliárd dollár értékben (a hazaiak tőkeexportjánál 95 vállalat kapott 68,4 milliárd dolláros keretet), azonban ez kevesebb mint két százaléka a teljes tőkepiacnak − írta a tőkemérleg liberalizálásának lehetőségei kapcsán Jeff Chelsky, a Világbank munkatársa.
A változásban két város játszik nagy szerepet: Hongkong és Sanghaj. Előbbi pénz- és tőkepiaci jelentősége a Világgazdasági Fórum szerint már meghaladja Londonét és New Yorkét, és Kína is nagy szerepet szán a városnak terveiben: a teljes tőkepiac megnyitása nélkül is lehet itt tesztelni a későbbi intézkedéseket. A szerepet azonban idővel Sanghaj veheti át. Az ország legnagyobb városa a kínai tervek szerint 2015-re a világ globális pénzügyi központjává válik.
A történet azonban közel sem ilyen egyszerű. Az intézkedések hatására növekedhet a gazdaság sérülékenysége, a termelés és annak felhasználásának szerkezete átalakulhat, az állami és állam által támogatott gazdasági és pénzügyi szervezetek érdeke sérülhet. Az idei őszi vezetőváltásban az igen népszerű Po Hszi-laj (Bo Xilai) elmozdítása a reformpártiak irányába mutató lépést, valamint számos további konfliktust jelez előre.
