A márciusi beszerzésimenedzser-indexek (PMI-k) fényében már gyakorlatilag bizonyos, hogy technikai értelemben is visszatért a recesszió az eurózónában − kommentálták a szakértők egyhangúan a tegnapi kiábrándító konjunktúramutatókat. A tavalyi utolsó negyedben 0,3 százalékkal csökkent a valutablokk GDP-je, márpedig a gazdasági aktivitást nagy pontossággal előre jelző, a Markit Economics által összeállított PMI-k arra utalnak, hogy az idei első negyedév is zsugorodással zárul. Ahelyett ugyanis, hogy a még mindig némi visszajelzést jelző 49,7 pontra javult volna, 48,7 pontra esett márciusban az eurózóna kompozit PMI-je a februári 49,3 pont után. Az európai gazdasági ágazatai közül a feldolgozóipar esett vissza leginkább az európai valutablokkban, 49 pontról 47,7 pontra, miközben a lényegesen nagyobb és változatosabb szolgáltató szektor PMI-je csak kismértékben, 48,8 pontról 48,7 pontra romlott. A részmutatókból kiderül, hogy feldolgozóipari vállalatok korábbi rendeléseiket teljesítették és egyre kevesebb új üzlethez jutnak. A kompozit foglalkoztatási mutató pedig kétéves mélypontra zuhant, folytatódik tehát az európai elbocsátási hullám.
A tegnapi adatsorok legjelentősebb meglepetésével Németország szolgált, a legnagyobb európai gazdaság ugyanis csatlakozott a kontinens gyengélkedő részéhez. A magyar kivitel szempontjából is kulcsfontosságú német feldolgozóipari PMI 48,1 pontra esett a februári 50,2 pont után, a kompozit mutató pedig 51,4 pontra csökkent. A PMI-kből kirajzolódó negatív képet erősíti, hogy januárban az eurózónában havi alapon − a 2,1 százalékos visszaesésre vonatkozó várakozásoknak nagyjából megfelelően − 2,3 százalékot esett a feldolgozóipari rendelésállomány, éves alapon pedig 3,3 százalékkal volt rosszabb a mutató.
A Markit vezető közgazdásza szerint mindez egy mérsékelt, 0,1−0,2 százalékos recessziót vetít előre az első negyedévre az eurózónában. A szakértő hozzátette, az adatok fényében talán ideje az európai gazdaságpolitikai vezetőknek elgondolkodniuk, milyen lépésekkel tudnák a kierőszakolt megszorítások közepette élénkíteni az európai gazdaságot. Számos elemző mégis türelemre int: hiába stabilizálódtak a piacok az év elején az Európai Központi Bank ezermilliárd eurós likviditásinjekciójának hatására, ennek a reálgazdaságba való továbbgyűrűzése még várat magára (a részben az LTRO-program eredményeként megugró olajárakat viszont megérezte a kontinens gazdasága). Némi optimizmusra adhat okot elemzők szerint az is, hogy a német és a francia szolgáltató szektorban javultak a növekedési várakozások.
Tovább rontja a kontinens helyzetét, hogy kívülről sem várható sok segítség: az európai cégek egyik legfontosabb exportpiaca, Kína is egyre súlyosabb gyengeség jeleit mutatja. Az HSBC és a Markit feldolgozóipari PMI-je jelentős mértékben visszaesett márciusban, a februári 49,6 pont után 48,1 pontra. Ez tavaly november óta a leggyengébb mutató, és különösen rossz fényben tünteti fel az adatot, hogy a január−februári kínai újév − amikor országszerte gyakorlatilag leállnak a gyárak − után sem tudott felpörögni az ipar. Emögött két tényező áll: az európai exportpiacok és az azok növekedésére vonatkozó várakozások leromlása, valamint a kínai belső kereslet, amit a tavalyi, az inflációs félelmek miatt felgyorsított monetáris szigorítássorozat s így a hitelezés visszaszorulása okozott.
