Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az ECB hosszú távú refinanszírozási tendere − melynek tegnap kihirdetett második körében közel 530 milliárd euró egyszázalékos kamatozású hitelt helyeztek az európai bankrendszerbe (lásd bővebben a 7. oldalon) − továbbra is komoly vitákat vált ki a közgazdászok körében. Miközben ugyanis a likviditásözön tőkepiaci hatása azonnal és egyértelműen kimutatható volt, a reálgazdaságban legfeljebb a közvetlen pénzügyi katasztrófa elhárításával, az így nyert idővel érvelhetnek a hiteltender mellett állók.
Mítosz, hogy a bankok a reálgazdaságot kezdték volna finanszírozni az ingyenpénzből − mondta a brit jegybank elnöke, Mervyn King, hozzátéve, hogy leginkább az olasz és spanyol bankokat fenyegető roham elkerülése lehetett az intézkedés valódi célja. Az európai bankok nyereségét több művelet is javíthatja, amit ebből a forrásból végrehajthatnak, de egyébként sem jellemző, hogy háztartásokat vagy vállalatokat hároméves lejáratra hiteleznének.
Nem lebecsülendőek a korlátlanul a bankokba tömött hitelek kockázatai sem. Ezek közül az egyik legfontosabb az, amit megfigyelők a \"zombibank\" problémának neveznek: az olcsó forrásokhoz gyorsan hozzászokó pénzintézetek egyre inkább rá fognak szorulni a \"mesterséges táplálásra\". A bankoknak ráadásul 2015-ben az eddigi adósságlejáratok mellett további ezermilliárd eurót kell majd továbbgörgetniük vagy visszafizetniük az ECB-nek − annak viszont nem sok jele van, hogy ezt a hitelállományukat, és így nyereségtermelő képességüket gőzerővel leépítő európai bankok önerőből teljesíteni tudnák, tehát újabb hitelprogramokra lehet szükség. (Egyfajta függőségelterelésként változó, a bankközi kamatokhoz igazított hároméves tenderek válthatják fel a jövőben a mostani, fixen egyszázalékos programot − utalt rá Ewald Nowotny ECB-kormányzó.)
A bankokhoz áramló pénz keresi a helyét, ami nem szándékolt hatásokkal is járhat − figyelmeztetnek elemzők. Az ECB nem szabhatja meg, hogy a bankok az európai országok szuverén adósságainak kamatkülönbségén arassák csak le a nyereséget. A globális növekedés szempontjából az árupiacra, azon belül különösen olajpiacra beáramló, az árakat ott felhajtó tőke lehet káros, ám az ingyenpénzből kialakuló újabb ingatlan- vagy részvénypiaci buborékok sem tennének jót a világgazdaságnak.
