Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Folytatta világvége-hangulatú jelentéseinek sorát a Nemzetközi Valutaalap (IMF), ezúttal Kína került sorra. Amennyiben ugyanis az európai adósságválság − és elsősorban a szuverén és a banki finanszírozás spirálja − tovább fokozódik, a kínai növekedés üteme a világkereskedelem és a tőkebeáramlás összeomlása miatt akár a jelenleg várt 8,2 százalék és a tavalyi 8,9 százalék után 4 százalékra feleződhet. A drámai lassulás már az elemzők által rettegett kemény földet érés kategóriájába tartozna. Ha azonban az európai döntéshozók valahogy mégis úrrá tudnak lenne a valutaövezet válságán, akkor kevésbé lenne lehangoló a helyzet: alapesetben a kínai ingatlanlufit kontrollált körülmények között eresztik le, az infláció is mérséklődik, összességében tehát a világgazdaság egyik legproblémamentesebb pontja lenne Kína.
A pekingi gazdasági vezetésnek azonban számos eszköz áll a rendelkezésére ahhoz, hogy megállítsa a katasztrofális folyamatokat − fogalmaz az IMF jelentése. A kormány a GDP 3 százalékát kitevő gazdaságélénkítő intézkedéseket valósíthat meg, elsősorban adócsökkentések és a fogyasztás, valamint a kisvállalkozások támogatásának formájában. Ebben az esetben a belső kereslet pótolni tudná az exportpiacok lassulását, és nem ismétlődnének meg a 2008-as gazdaságélénkítő programok hibái. Akkor ugyanis nagy állami és önkormányzati infrastrukturális projektekbe öntötték a pénzt, ami a helyhatóságok túlzott eladósodásához és az ingatlanpiaci buborék növekedéséhez vezetett.
