Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az eredeti, agresszívabb fellépést sejtető szándéknál jóval felpuhítottabb terveket ismertetett a hitelminősítők uniós reformjával kapcsolatban Michel Barnier, a belső piacért felelős uniós biztos − igaz, elemzők szerint elfogadása és gyakorlatba ültetése esetén így is jelentősen átalakítja majd a három nagy ügynökség üzleti gyakorlatát. A Financial Times (FT) értesülései szerint két kulcsfontosságú rész is kimaradt a törvénycsomagból a többi biztos nyomására. Az egyik a \"különleges helyzetekben\", így például a nemzetközi hitelcsomagok igénylését követően tiltaná az országok adósságbesorolásának kiadását. Barnier elmondása szerint \"még dolgozni kell a javaslat technikai részletein\", ezért ez a rész kikerült a javaslatcsomag szövegéből. Erre a sorsra jutott a hitelminősítők egyesülését, valamint a befektetők különböző ügynökségekben való tulajdonrészének növelését tiltó passzus is, amire a biztos szerint a szektor oligopolisztikus működése elleni fellépés miatt lett volna szükség.
Szakértők szerint kifejezetten szokatlan, hogy az Európai Bizottság (EB) utólag, már a tervek nyilvánosságra hozatala után, ám a törvényhozatali folyamat beindulása előtt vonjon vissza javaslatokat. Ebből is úgy tűnik, hogy itt alapvetően Barnier politikai vereségéről van szó: az FT szerint legalább nyolc EU-biztos fejezte ki heves ellenérzését a szerintük kidolgozatlan és túl durva reformokkal kapcsolatban. A belső piaci biztos a fenti részeken túl további előkészítő munkába kezdett azzal kapcsolatban, hogy a mostani laza szabályozás helyett szigorúbb szabályok vonatkozzanak arra, hogy a hitelminősítők hogyan tájékoztathatják egyes ügyfeleiket döntéseik előtt. Kirívó eset ebben az ügyben, hogy a Standard & Poor\'s több intézményi befektetőt is előzetesen tájékoztatott az Egyesült Államok augusztus eleji leminősítéséről, és ide kapcsolódik a francia leminősítéssel kapcsolatos, két héttel ezelőtti tájékoztatás, majd az utána következő gyors tagadás is. Számos kritikus szerint előbbi egyértelműen etikátlan gyakorlat, utóbbi pedig a piacok instabilitását fokozó lépés volt.
A kimaradt részek miatti felhígulással együtt is jelentős változásokat hozhat az EB beterjesztett hitelminősítő-reformja. A legkeményebb szigorítás szerint az értékpapír-kibocsátóknak háromévente le kell cserélniük a velük szerződésben álló hitelminősítőt. Ez egyes elemzők szerint alapvetően megkérdőjelezi a három nagy ügynökség üzleti modelljét, az EB szerint viszont a lépés a piaci versenyt erősítheti. Hasonlóan nagy hatású lehet annak a javaslatnak az elfogadása, amely perelhetővé tenné a hitelminősítőket, amennyiben félrevezető ajánlásokat tesznek (az amerikai jelzáloghitel-piaci értékpapírok bedőlése után a hitelminősítők jellemzően azzal védekeztek, hogy a nem teljesítő hitelekkel teli papírokra adott AAA minősítések \"csupán véleménynek\" számítanak). Transzparensebb is lenne a hitelminősítések piaca az EB javaslatai szerint, a minősítések megrendelőinek ugyanis kötelező lenne közzétenni a tranzakciókkal kapcsolatos adatokat.
A szigorítások ellenzői szerint komolytalanok a javaslatok, hiszen inkább értelmezhetőek az európai adósságválság miatti dacos válaszreakciónak. A hitelminősítők hivatalos álláspontjai természetesen piacidegen, torz beavatkozásokról szólnak. Barnier feltehetőleg nekik üzent képes beszéddel, amikor azt mondta, hogy \"valóban nem a lázmérővel van a gond, ha valaki megbetegszik, ám szükséges, hogy a lázmérő jól működjön\". A törvényjavaslatot az életbe lépéshez hosszú egyeztetés után el kell fogadnia az Európai Parlamentnek és az Európai Tanácson keresztül a tagállamoknak is − megfigyelők szerint utóbbi lesz a nehezebb feladat.
