Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Múlt héten ismét bevezették az amerikai McDonald\'sokban a McRib szendvicseket − ezek a magyarországi termékek között leginkább a Sertés McFarm nevű burgerre hasonlítanak −, az utóbbi három évtizedben immár sokadszorra. A hosszúkás formájú, műbordákkal valószerűvé fazonírozott hússal felszolgált szendvicset azonban általában rövid idővel később kivonták a forgalomból. Egy éles szemű blogger, Will Staley a theawl.com-on felfigyelt arra, hogy a bevezetés és a kivezetés érdekes összefüggést mutat az azonnali szállítású sertéshús legfontosabb árupiaci mutatójával, a chicagói árutőzsde Lean Hog indexével.
Általában akkor kínálja újra a gyorsétterem a szendvicset, amikor a sertéshús fontja 65 cent alá esik, ha pedig tartósan efölé kerül, akkor leveszi az étlapról. Ez általában ősszel következik be, hiszen a sertéskereskedők által közismert sertéshúsciklusban általában ilyenkor következik az áresés. Staley szerint mindez azt jelenti, hogy a McDonald\'s kifinomultan űzi az arbitrázs \"művészetét\", az árkülönbségekből való többé-kevésbé kockázatmentes profit realizálását. Az árkülönbség a disznóhús változó, valamint a szendvicsek jóval kevésbé ingadozó árából adódik: ha a sertéshús ára a vállalatvezetés által meghatározott szint alá kúszik, akkor − ha nem számítjuk a többi kockázatot − számítsunk arra, hogy újra jön a McRib, mivel szinte biztos profitra számíthat a gyorsétteremlánc.
