Bukás volt a cannes-i G20-csúcstalálkozó

Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

Homályos célokat fogalmaz meg és ezek mellé hasonlóan megfoghatatlan eszközöket rendel a francia Riviérán megtartott G20-csúcstalálkozó pénteken elfogadott zárónyilatkozata − értékelték szinte egységesen a világ GDP-jének 85 százalékát képviselő országok vezetői fórumának végeredményét a megfigyelők. A korábbi találkozón megmerevedett frontvonalakról nem született semmilyen előrelépés, és nem tett jót a csúcsnak az sem, hogy az európai országok inkább saját válságukkal voltak elfoglalva, a feltörekvő országok pedig csekély érdeklődést mutattak a fejlett gazdaságok gondjai iránt. Az utóbbi évek összes találkozójához hasonlóan ezúttal is megjelent a zárónyilatkozatban, hogy az erősebb pénzügyi helyzetben lévő országok − a jelenlegi helyzetben Ausztrália, Brazília, Indonézia, Kanada, Kína, Németország és Dél-Korea − \"elkötelezték magukat\" az iránt, hogy \"a gazdasági helyzet romlása esetén további lépéseket tesznek belső keresletük élénkítése érdekében\".

Sem az IMF, sem az EFSF feltőkésítésében nem léptek előre
A találkozó előtti legoptimistább forgatókönyv szerint a legnagyobb gazdaságok, felismervén a közvetlen közös érdeket − az európai adósságválság miatt a kereslet további visszaesése és a globális pénzügyi rendszer összeomlása elhárításának fontosságát −, valamilyen módon tőkével szállnának be azon intézményekbe, amelyek kimenthetik a megszorult nagy európai országokat. Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök azonban péntek délutáni sajtótájékoztatójukon szomorúan jelentették be, hogy semmi érdeklődést nem tapasztaltak az Egyesült Államok és a jelentős devizatartalékú nagyobb feltörekvő országok részéről az európai pénzügyi stabilitási eszköz (EFSF) feltőkésítésében való részvétellel kapcsolatban. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) forrásainak növeléséről ugyan az általánosságok szintjén sikerült megállapodni, ám konkrét számokat nem hivatalosan sem említettek az országok. Szó esett az IMF \"metapénze\", a különleges lehívási jogok (SDR) rendszerének reformjáról, illetve ezeknek az európai adósságválság megfékezésében való felhasználásáról is, egyértelmű jelzéssel azonban ebben a témában sem szolgáltak a G20-ak.

Megnevezték a rendszerkockázatú bankokat
A G20 által két éve létrehozott bázeli székhelyű Pénzügyi Stabilitási Testület (FSB) kiadta azon 29 pénzintézet listáját, amelyek olyan jelentősek a globális pénzügyi rendszer szempontjából, hogy valamivel szigorúbb tőkekövetelményeknek kell megfelelniük. A listán lévő bankok több mint fele európai, nyolc amerikai és csupán négy ázsiai (ebből három japán); a Magyarországon érdekelt bankok közül az UniCreditet és a Citigroupot nevezte meg a szabályozó testület. Utóbbi amerikai bankcsoport azok közé tartozik − a JP Morgan, a BNP Paribas és az HSBC társaságában −, amelyek 2,5 százalékkal kötelesek növelni tőketartalékaikat; a többi pénzintézetnek 2, 1,5 és 1 százalékos többlet-tőkeemelést írt elő az FSB.

Ez azonban egyelőre semmit nem jelent, hiszen a 2016-tól kezdődő három évben vezetik be a bankokra vonatkozó szigorúbb tőkekövetelményeket és addig még többször felülvizsgálják a listát; a 2014-es lista lesz csak mérvadó a számos elemző szerint egyébként kevés biztonságot jelentő kötelező tőkeemelés szempontjából. A rendszerkockázatot képviselő bankoknak emellett 2012 végéig olyan jelentést kell összeállítaniuk, amelyben részletesen leírják azokat a válságmegoldó intézkedéseket, amelyeket saját finanszírozási nehézségeik esetén hajtanának végre.

Nő a nyomás a kínai árfolyam-politikán
Az egyetlen valódi újdonság a G20 zárónyilatkozatában az árfolyam-politikához kapcsolódott: a korábbi dokumentumok után példátlan módon ezúttal nevesítették Kínát, hogy tegye devizája árfolyamát rugalmasabbá. Az amerikai gazdaságdiplomácia egyik fő célja évek óta, hogy rávegye Kínát a jüan árfolyamába való beavatkozás leállítására. Idén eddig mindössze 3 százalékot erősödött a jüan a dollárral szemben, ami jóval kevesebb a kínai pénznemben \"rejlő\" húszszázalékos felértékelődési lehetőségnél.

A jüan gyengítése viszont a kínai exportgépezet egyik legfontosabb eszköze volt az utóbbi években, így nem csoda, hogy a kínai elnök, Hu Csin-tao − tudatosan − egy szót sem ejtett az árfolyamokról záróbeszédében. A világ második legnagyobb gazdasága 2006 óta többször is megígérte devizatartalékai növekedési ütemének lelassítását, ehhez képest azóta több mint háromezer-milliárd dollárra hízott a tartalék.

Munkacsoport küzd a fiatalkori munkanélküliség ellen
A világ vezető gazdaságait képviselő politikusok szerint \"elfogadhatatlan\" a munkanélküliség és azon belül is különösen a fiatalkori munkanélküliség növekedése országaikban. A világ legfőbb gazdasági fóruma által ajánlott megoldás meglehetősen jól írja le a csoportosulás hatékonyságát: a G20 közölte, a közeli jövőben létrehoz egy munkacsoportot, amely a munkaügyi miniszterek jövő évi találkozójára elkészít egy jelentést, aminek segítségével még élesebben láthatják majd ezt az égető társadalmi problémát.

Halott a dohai forduló, nem lesz Tobin-adó
A találkozón gyakorlatilag beismerték, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) 2001-ben indított dohai fordulója most már menthetetlenül zsákutcába jutott − igaz, ez a tárgyalások 2008-as összeomlása óta nyílt titok volt. A G20 ezért új miniszteri találkozót írt ki decemberre a kereskedelmi tárgyalások újraindítása érdekében, ami Oroszország felvételén kívül aligha hozhat újdonságot. Nem sikerült megállapodásra jutni a német és francia kormány által támogatott pénzügyi tranzakciós adóval − közkeletű nevén Tobin-adóval − kapcsolatban, miután sem az angolszász fejlett országok, sem a feltörekvők nem támogatják. Sarkozy francia elnök azonban közölte, továbbra is próbálkozni fognak a javaslattal, hiszen előbb-utóbb a többi ország is érezni fogja az adónem szükségességét. A francia G20-elnökség másik fő célja, az árupiaci áringadozások megfékezése terén sem született a célok elismerésén túl konkrét megállapodás.