Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A cannes-i G20-találkozó egyik legfontosabb témájává vált Kína bevonása az európai válságkezelésbe, a folyamat azonban nem halad túl könnyen. Az európai pénzügyi stabilitási eszköz, az EFSF elnöke, Klaus Regling már a múlt héten Kínába és Japánba utazott, hogy a távol-keleti országok befektetőinek bevonásáról tárgyaljon − a pekingi gazdasági vezetés azonban semmilyen formában nem kommentálta a tárgyalásokat. A világ második legnagyobb gazdasága 3,2 ezer milliárd dollár devizatartalékkal rendelkezik, amit csak nehezen tud befektetni. Az európai vezetők állítólag arra akarták rávenni Kínát, hogy járuljon hozzá egy olasz- és spanyolmentő speciális befektetési alaphoz (SPIV), ezzel is növelve annak hitelességét; a kínaiak azon is nyernének az üzleten, hogy nem omlik össze legnagyobb exportpiacuk. Bizonytalan azonban, hogy a kínai vezetők prudens befektetésnek tartják-e az európai bóvlikötvényeket vásárló alapot. A fő gondot mégis talán az jelenti a kínai vezetés számára, hogy hogyan tudná eladni a gazdag európai országok megmentését odahaza. A devizatartalékot ugyan nehéz lenne belső problémák megoldására fordítani (hiszen ahhoz előbb jüanra kellene váltani), és az autoriter ország vezetőinek nem kell mindenáron figyelembe venniük a közhangulatot, ám a pekingi vezetés érezhetően egyre jobban figyel a belső tiltakozás hangjaira − és a közvélemény felháborodottan fogadná az európaiak kimentését.
A csúcstalálkozón egy másik, egyre hosszabb múltra visszatekintő vitatémában is várnak előrelépést: az USA gazdasági diplomáciájának már másfél éve a legfőbb célkitűzése a kínai vezetés meggyőzése a jüan felértékelésének szükségességéről. A kínai fizetőeszköz idén mindössze 3 százalékot erősödött a dollárral szemben, pedig szakértők szerint nagyjából 20 százalékkal van alulértékelve a kínai jegybank devizavásárlásai miatt. Az amerikaiak szerint a jüan erősödése hozzájárulhatna a két ország közötti kereskedelmi egyenleg kiegyenlítődéséhez, javítana a kínai belső fogyasztáson, miközben az inflációs nyomást is csökkentené Kínában. Más kérdés, hogy nem a legjobbkor próbálják Kínát fizetőeszköze manipulálásának felfüggesztésére bírni − amivel export-versenyképességének jelentős részét is elvesztené a távol-keleti ország −, hiszen jelenleg például Japán és Svájc is aktívan folytat hasonló intervenciót.
