Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Európai Központi Bank (ECB) Jean-Claude Trichet és elődjei idején mindig pontosan − saját \"kódnyelvén\" − jelezte a befektetőknek, hogy milyen lépésre készül − ezzel a hagyománnyal rögtön szakított az új olasz elnök, Mario Draghi, a 25 bázispontos, egyhangúlag elfogadott kamatvágást ugyanis szinte senki nem látta előre. Így 1,25 százalék az új kamatszint. Decemberben pedig következhet a következő negyed százalékpontos csökkentés − ha hihetünk Draghinak. Az elnök azonban a döntést követő sajtótájékoztatóján nem volt hajlandó állást foglalni az olasz és spanyol államkötvények vásárlásával kapcsolatban − azon túl, hogy átmeneti ideig és korlátozott értékben vásárolnak −, így a befektetők továbbra sem számíthatnak arra, hogy az ECB lesz az európai adósságok végső garantálója.
A lépést értékelő elemzők szerint Draghi elérte a célját, és markáns, sőt sokkoló lépéssel kezdett − ráadásul a kamatvágásra a gazdaság lassulása miatt amúgy is szükség volt. Az ECB idén két alkalommal emelt kamatot, a kamatemelési ciklussal azonban a válság kibontakozását látva felhagyott; számos elemző utólag korainak látja az emeléseket. A tőzsdék megugrottak a hírre, az euró azonban gyengülni kezdett a dollárral szemben, amikor Draghi a növekedést veszélyeztető, lefelé mutató kockázatokról beszélt. A jegybankelnök szerint \"visszafogott recesszió\" várható az eurózónában jövőre, ami azért aggasztó, mert az S&P hitelminősítő a gazdasági visszaesés elkerüléséhez kötötte Franciaország leminősítésének elmaradását.
Az új elnöknek egyáltalán nincs könnyű dolga, hiszen az eurózóna körül teljes a felfordulás, és az összes konjunktúramutató a valutablokk recesszióba fordulását vetíti előre a következő hónapokban − eközben azonban az infláció is 1 százalékponttal van az ECB 2 százalékos célja felett. Draghinak nincs könnyű dolga azért sem, mert a német Bundesbank mintájára létrehozott ECB monetáris politikai filozófiája konzervatívabb az amerikai Federal Reserve-énél, a gazdaságélénkítés, a foglalkoztatottság növelése vagy a gyenge országok államkötvényeinek vásárlása nem tartozik azon célok közé, amelyre az intézmény fel van hatalmazva. Idén két konzervatív német pénzügyi szakember is lemondott az ECB kormányzótanácsi tagságáról, mivel úgy vélték, hogy a jegybank túllépte az árstabilitás védelmére korlátozódó szerepét − sokak szerint Draghi keze ezért meg van kötve, hiszen a legnagyobb eurózónatag monetáris tradíciót nem hagyhatja figyelmen kívül.
