Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az európai vezetők előtt álló legfogósabb kérdés, hogyan fogják a nehezen létrehozott és elfogadtatott 440 milliárd eurós európai pénzügyi stabilitási eszközt (EFSF) jóval hatékonyabbá tenni. Az EFSF méretét ugyanis a kisebb országok − Görögország, Portugália és Írország − kimentéséhez igazították, a spanyol és az olasz kötvénypiac megnyugtatásához viszont lényegesen több kellene. Mivel több tőkét az eurózóna tagjaitól aligha lehet bevonni, ezért más módszerekhez kell folyamodniuk az európai vezetőknek. Közülük egyre többen tőkeáttétellel sokszoroznák a mentőalap erejét − a különböző elképzelésekkel azonban más-más országok és intézmények állnak szemben.
Kézenfekvő megoldás lenne, ha az EFSF-et bankká alakítanák, hiszen így kötvényeket bocsáthatna ki, tovább vásárolhatná a meggyengült országok államkötvényeit, amelyeket aztán az ECB-nél helyezhetne letétbe. Ezzel sokszorosára nőne az EFSF ereje, és a kockázatokat jelentős részben az ECB állná. A kiszivárgott információk szerint a szerdai és csütörtöki egyeztetéseken a franciák végletekig ragaszkodtak ehhez a változathoz, az ECB és a németek viszont elfogadhatatlannak tartják. A merev elutasítás mögött az ECB szempontjából az áll, hogy az összes meggyengült európai ország kötvényeinek végső garantálásával még távolabb kerülne az intézmény a monetáris politikai céljától − Németországban pedig a pártok közös meggyőződése, hogy végső soron a német költségvetésre szakad az ECB elszaladó vesztesége, ami politikailag emészthetetlen.
Ennél elfogadhatóbb kompromisszum lehet az EFSF biztosítóvá alakítása − a Guardian szerdai, azóta már cáfolt értesülése szerint már meg is állapodtak erről az európai vezetők. Eszerint az alap biztosítaná az új kötvényeket vásárló befektetőket a veszteségeik első 20 százaléka erejéig, ami egyes elemzők szerint hatékonyabban csökkentheti a befektetők által érzékelt kockázatokat a jelenleg alkalmazott egyszerű kötvényvásárlásnál. Ahhoz azonban, hogy valóban működjön a biztosítós modell, elemzők szerint arra van szükség, hogy − legalábbis a nagy országok esetében − \"bombabiztos\" legyen, tehát elképzelhetetlen legyen egy 20 százaléknál nagyobb veszteség. A másik nagyobb baj pedig az, hogy a piacok aligha lesznek arról meggyőződve, hogy az EFSF-be vonakodva beszálló német, holland, finn vagy szlovák kormányok − illetve az azokra egyre szkeptikusabban tekintő közvélemény − valóban ott állnak-e a biztosító mögött. Ráadásul miközben az európai országok elbukhatják a veszteségeiken teljes EFSF-be betett tőkéjüket, addig a magánbefektetők sértetlenül megúsznák az egész kalandot.
