Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Fed átalakítja 2800 milliárd dollárra duzzadt portfóliójának szerkezetét: 400 milliárd dollárnyi rövid lejáratú államkötvényt forgat át hosszú lejáratú kötvényekbe 2012. júniusig, továbbá a lejáró jelzálog-fedezetű eszközökből az eddigi gyakorlattal ellentétben nem állampapírokat, hanem jelzálog-fedezetes eszközöket vásárol − döntött szerdán a Fed nyíltpiaci bizottsága (FOMC). A 7−3 arányban elfogadott − a testület infláció miatt aggódó három tagja által leszavazott − lépéstől a FOMC a hosszú távú kamatok mérséklődését, ezzel az amerikai fogyasztók által fizetett törlesztőrészletek csökkenését, tehát a kereslet élénkülését és a jövedelmek fogyasztásra elkölthető részének növekedését várja. A döntést kommentáló közgazdászok azonban az amerikai gazdaság szempontjából kevés sikert jósolnak az intézkedésnek − már csak azért is, mert az 1960-as években, még John F. Kennedy elnöksége alatt már kipróbált \"átfordítás hadművelet\" (Operation Twist) eredetileg sem érte el célját.
A 2008−2009-es recesszió óta 9 százalék felett ragadt munkanélküliség szempontjából − amelyet a Fed is az amerikai gazdaság legnagyobb strukturális problémájának nevez − például szinte semmi hatása nem lesz a hosszú távú kamatok mérséklődésének: a Goldman Sachs számításai szerint például a következő négy évben legfeljebb egytized százalékot javíthat a foglalkoztatottságon a terv. Számos elemző szerint Ben Bernanke már akkor túlságosan optimista, amikor a munkanélküliség \"lassú és fájdalmas\" mérséklődésére számít. Az amerikai fogyasztók felszabaduló jövedelmüket a mértéktelen költekezés helyett inkább adósságaik visszafizetésére fordítják a jelenlegi helyzetben. Azt a feltételezést pedig, hogy a vállalatok jobb feltételek mellett jutnának hitelekhez, több elemző alapvetően kétségesnek tartja − ráadásul az amerikai nagyvállalatok így példa nélküli méretű készpénzállományon ülnek tétlen.
A tőzsdék két okból is zuhanásnak indultak a bejelentést követően, és ezek közül csak az egyik, hogy a lépések várhatóan nem segítenek sokat az amerikai reálgazdaságon. A jelentősebb ok az lehetett, hogy a részvénypiacoknak sokat segített volna egy újabb teljes, a pénzmennyiség növelésével járó kötvényvásárlási program, a QE3 − ennek elmaradása kiábrándítóan hatott a csodát váró befektetőkre. Az átfordítás hadműveletből következő hosszú kamatcsökkenést pedig már korábban beárazták a piacok.
A republikánus párt már a döntés bejelentése előtt levélben próbált nyomást gyakorolni Bernanke-ra, hogy a kockázatok miatt tartózkodjon a további monetáris élénkítéstől. Az USA képviselőházát uraló párt azonban nemcsak a jegybanki, hanem a költségvetési forrásokra alapozó gazdaságélénkítést is elveti − megfigyelők szerint ebben nem csupán ideológiai okok játszanak szerepet, hiszen az elnökválasztás előtt egy évvel a republikánus pártnak nem érdeke, hogy erőre kapjon a gazdaság. A demokraták pedig éppen ellenkezőleg, mindkét lehetséges eszközt kihasználnának, hogy lökést adjanak a lelassult gazdaságnak. Ebben gyakorlatilag konszenzus van a közgazdászok és a demokraták között. Az uralkodó vélemény szerint az amerikai kormányzatnak ki kellene használnia, hogy olcsón jut hitelhez, és ebből nagyszabású infrastrukturális fejlesztési programot indítania − ez ugyanis hatékonyabban adna lökést a keresletnek és a vállalati beruházásoknak is. A Fedre ennek hiányában nehezedik a túl magas elvárás, aminek egyébként sem tudna megfelelni.
