Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lemondott Jürgen Stark, az első számú német az Európai Központi Bank (ECB) igazgatótanácsában, amivel rövid időn belül már a második tekintélyes német jegybankár hagyta el az ECB vezetését. Ugyan Stark \"személyes okokra\" hivatkozva nyújtotta be lemondását, az ügyhöz közel állók szerint egyértelmű, hogy a konzervatív jegybankár az ECB olasz és spanyol kötvényvásárlásaival szembeni ellenkezését fejezte ki távozásával. Stark a Bundesbank-elnökségről és ECB-igazgatótanácstagságáról idén április végén lemondott Axel Weberhez hasonlóan a szigorúbb német monetáris politika híve, tehát a jegybanki szerepet kizárólag az árstabilitás fenntartására korlátozta volna; már tavasszal is többször hangot adott ellenkezésének az ECB egyre komolyabb fiskális politikai szerepével szemben.
Aligha jöhetett volna rosszabb időpontban a lemondás, hiszen az eurózónát jelenleg az ECB kötvénypiaci beavatkozásai tartják egyben, márpedig ha ennek a politikának a hitelességével kapcsolatban kétségek merülnek fel, akkor alapjaiban remeghet meg a bizalom − vélik a lemondást az ECB-vel kapcsolatos német viszonyulás kulcsmozzanatának tartó elemzők. A lépés behozhatja az északi és déli országok közötti ideológiai ellentétet az eddigi döntéseit nagyrészt konszenzusos alapon meghozó ECB vezetésébe, amivel még jobban korlátozódik az európai jegybank piaci hitelessége. Leszűkült az ECB irányítását Jean-Claude Trichet-től novemberben átvevő Mario Draghi mozgástere is: elképzelhető, hogy az olasz jegybankárnak a német bizalom, illetve saját hovatartozásával kapcsolatos kétségek miatt is szigorúbb politikai irányt kell szabnia az intézményen belül.
