Aki valamennyire is ért a közgazdaságtanhoz, az látja, hogy csak romlani fog az USA eleve törékeny gazdasági helyzete − írta az adósságplafon-megállapodást követően a New York Timesban Paul Krugman. A Nobel-díjas közgazdász szerint a kiadások visszaszorítása pénzt von ki a gazdaságból, és tovább gyengíti az úgyis gyér fogyasztói keresletet. Az USA gazdasága a második negyedévben csupán 1,3 százalékkal tudott bővülni (Napi Gazdaság, 2011. augusztus 1.), a fogyasztói költekezés 0,1 százalékkal bővült csupán − miközben a cégek sorra tették közzé minden várakozást meghaladó profitjelentéseiket és a vállalati beruházások dinamikusan növekedtek. Krugman úgy véli, hogy a foglalkoztatottság növeléséhez és így a gazdaság beindításához rövid távon inkább a kormányzati költekezés fokozására lenne szükség, a megszorítások megfojtják a gazdaságot. Az államadósság csökkentése ráadásul elképzelhetetlen adóemelések nélkül, Obama elnöknek azonban − politikai ballépések sorozata után − meg kellett adnia magát a republikánusok populizmusának. A vállalatok és a fogyasztók mintha két különböző Egyesült Államokban élnének, a fellendülés egyelőre csak az előbbieket érte el, nem szivárog le a dolgozóikig − írta Richard Wolff közgazdász a Guardianben.
Hasonlóan gondolkodik Mohamed El-Erian, a világ legnagyobb kötvényalapja, a Pimco vezérigazgatója, aki szerint a munkanélküliség és az egyenlőtlenség is növekedni fog a megállapodásból kirajzolódó fiskális politikai változás alapján. Más szempontból is célt tévesztett a csomag: a tíz év alatt közel háromezermilliárd dolláros kiadáscsökkentés után sem biztos, hogy az USA megtarthatja a hitelminősítőknél idáig őrzött AAA besorolását. Adósságállománya egyes becslések szerint a következő elnök beiktatásának idejére 20 ezer milliárd dollár fölé emelkedik, ennek megállítására alkalmatlan a politikai megállapodás. A bevételek pedig még tovább apadhatnak a gazdaság gyengesége és a leggazdagabbak adókedvezményeinek megtartása miatt.
