Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Már nem csupán az egyre frusztráltabb európai politikusok, hanem a legnagyobb pénzügyi alapkezelők is megkérdőjelezik a hitelminősítők ajánlásait. Számos nagy alap már hónapokkal ezelőtt elkezdte lemondani a hitelminősítőktől megrendelt szolgáltatásokat, és tőlük függetlenül szabályozni befektetéseit − írta elemzésében a Reuters. Az alapkezelőknek egyre inkább feltűnik, hogy milyen visszatekintőek és felületesek az utóbbi évtizedekben a pénzpiacokon egyre erőteljesebb befolyással bíró három nagy hitelminősítő elemzései − ezek ráadásul gyakran vezetnek irracionális spekulációs rohamokhoz, például a közelmúltban az olasz bankszektor és kötvénypiac vesszőfutásához. A hírügynökségnek név nélkül nyilatkozó alapkezelők szerint azok a befektetők, akik vakon a minősítők ajánlásait követik, szinte bizonyosan nagy veszteségeket szenvednek el.
A hitelminősítők hitelessége a 2008. őszi összeomlás idején kezdett igazán meginogni, hiszen a Moody\'s, a Fitch Ratings és a Standard & Poor\'s számos olyan bonyolult derivatív értékpapírt (cdo-t) értékelt a legmagasabb besorolásnak megfelelő AAA-ra, amelyek valójában nagyrészt semmit nem érő jelzáloghitelekből álltak, és óriási veszteségeket okoztak a belőlük vásárló befektetőknek. Ezek azonban valóban rendkívül nehezen áttekinthető értékpapírok − egyes kritikusok szerint a céljuk is az volt, hogy követhetetlenek legyenek −, ezért erre részben sikeresen hivatkozhattak az intézetek, amikor a kudarcot kellett magyarázniuk. Ettől függetlenül a válság után számos nagy pénzügyi alap kezdett saját elemzőrészlegének megerősítésébe. A Pioneer Investments elemzője szerint hiába drágább házon belül megoldani az elemzést, még így is jobban járnak, mint az egyre kevésbé megbízhatónak tartott külső intézetekkel.
A kötvénypiac azonban − a derivatív értékpapírokkal ellentétben − a hosszú múltra visszatekintő hitelminősítők szakterületének számít, így a válság után e területen számos alapkezelő továbbra is sorvezetőnek használja ajánlásaikat. Különösen a befektetésre nem javasolt minősítésnek van hatása a piacokra, hiszen a konzervatívabb befektetési politikát folytató, valamint a passzívan kezelt alapok ilyenkor a bóvlinak minősített eszközök automatikus eladására kényszerülnek. Számos befektető kétkedéssel figyeli a hitelminősítők politikai aktivitását: egyesek szerint az intézetek hitelességét vonja kétségbe, hogy például az USA adósságai AAA besorolása lerontásának vizsgálatával egyedül a politikai folyamatok befolyásolása volt a cél. Az amerikai kötvényhozamok ennek megfelelően érdemben nem reagáltak a minősítők lépésére.
Mostanra már a világ legnagyobb kötvénypiaci befektetési alapja, a Pimco is saját elemzői részleget hozott létre − a hitelminősítők besorolásait továbbra is figyelembe veszi ugyan, ám a döntéseiket ezektől függetlenül hozza. A Reuters szerint a befektetőket egyre inkább aggasztja, hogy a passzív alapok még így óriási eladási hullámokat okozhatnak egy-egy leminősítés után, ezért hosszú távon ezek elszigetelésére törekednek.
A hitelminősítők ajánlásainak felváltására számos lehetőség kínálkozik. A BlackRock stratégája szerint a legalkalmasabbnak az ötéves cds-felárak tűnnek; az ír cds-felárak például 220 bázisponttal, 9,4 százalékra ugrottak július 8-án, több mint egy héttel azelőtt, hogy a Moody\'s bóvlikategóriára minősítette az ír adósságokat. Más kérdés, hogy a cds-piac egyelőre szabályozatlan − nincsenek standardizált kontraktusok, illetve a központi elszámolóház is hiányzik −, ezért szintén csúnya meglepetéseket tartogathat a gyanútlan befektetőknek.
