Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha nem tudunk megállapodni, akkor az mindenkinek felér majd egy jókora adóemeléssel − mondta Barack Obama pénteken, az esetleges amerikai államcsőd esetén megugró jelzáloghitel- és egyéb törlesztőrészletek várható emelkedésére utalva.
A jelek szerint azonban sikeresen alkalmazzák a \"nyuszi játékot\" az USA kongresszusának republikánus tárgyalói (ebben a játékelméleti alapjátszmában két autó száguld egymás felé, és az nyer, aki később rántja félre a kormányt − ha azonban egyikük sem, akkor mindketten meghalnak). Obama ugyanis jelezte a hétvégén, hogy már egy olyan költségvetési egyezségbe is belemenne, amiben nincs adóemelés, sőt még a különféle adózási kiskapuk és mentességek megszüntetése vagy bármilyen állami bevételnövelés sem. Ezzel az elnök gyakorlatilag megszegte egyik fő választási ígéretét, nevezetesen hogy nem hosszabbítja meg a leggazdagabb amerikaiaknak járó adókedvezményeket − ráadásul új front nyílhat a költségvetési tárgyalásokon, hiszen ezt az elképzelést a demokrata párt balszárnya nem fogadná el.
Sürget az idő
A 14,3 ezer milliárd dolláros adósságplafont a Fehér Ház szerint augusztus 2-áig kell mindenképp megemelni, egyes elemzők szerint azonban ahhoz, hogy a szövetségi kormány egyes kifizetésekkel ne csússzon el, technikailag már július 22-éig, tehát péntekig meg kell, hogy szülessen a megállapodás.
Obama korábban egy tíz év alatt 4 ezer milliárd dolláros, elsősorban kiadáscsökkentésekből és kisebb mértékben adókedvezmények felszámolásából álló csomagot ajánlott a republikánusoknak, akik azonban semmilyen bevételnövelésről nem akarnak hallani. A republikánusok oldaláról több, ennél kisebb méretű, ám kizárólag kiadáscsökkentésekből − többek között a nyugdíjat és egyéb szociális juttatásokat fedező Social Security megkurtításából − álló csomag érkezett. Megfigyelők szerint a költségvetési tárgyalások megfeneklésében szerepet játszott, hogy a megállapodásra inkább hajlandó John Boehner helyett egy \"fiskális héja\", Eric Cantor vette át a kezdeményezést a republikánusoknál, akik közül a mérsékelteket egyre inkább a sarokba szorítják a populista Tea Party képviselői is. A tárgyalásokkal párhuzamosan egy vészforgatókönyvön is dolgozik a két párt, amely apró plafonemelésekkel időt nyerne a tárgyalóknak.
Készülnek a választásokra
Nem csupán gazdasági ideológiai, hanem politikai indokok is hátráltatják a megállapodást: a két nagy párt a jövőre esedékes elnökválasztás tudatában helyezkedik. Obama kompromisszumajánlatában szerepet játszik, hogy az elnök a függetlenek szavazataiért szeretné a megoldáskereső, centrista politikus képét mutatni − ahogy a republikánusok makacsságát is indokolja részben, hogy nem szeretnék az elnököt sikeresnek láttatni a gazdaság terén.
A piaci befektetőknek azonban érthető módon egyáltalán nem tetszik, hogy két óriási jelentőségű ügyben − az eurózóna válságában és az amerikai adósságplafon esetében − sem piaci megfontolások, hanem politikai-hatalmi játszmák döntik el a kimenetelt.
