Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Indonézia és az Egyesült Arab Emírségek támogatásának tudatában egyre biztosabb lehet Christine Lagarde francia pénzügyminiszter IMF-igazgatói megválasztásának sikerében: megfigyelők szerint a feltörekvő országok csak akkor tudnák sikeresen kikezdeni az IMF-et a második világháború óta vezető európaiak hegemóniáját, ha közösen fel tudnának sorakozni egy jelölt mellett. Agustín Carstens, a mexikói jegybank elnöke − aki Lagarde egyetlen ismertebb feltörekvő országbeli riválisa − viszont egyelőre egyetlen távol-keleti országot nem tudott maga mellé állítani, sőt az őt támogató tizenkét latin-amerikai országban nincs benne a térség két legnagyobb országa, Brazília és Argentína. A mexikói jegybank elnöke érezhetően Indiának és Kínának címezte nyilatkozatát, miszerint ő érti a gyorsan növekvő, a beáramló tőke és a magas nyersanyagárak miatt törékeny országok gondjait.
Az európai országok és Oroszország, valamint immár számos feltörekvő ország kinyilvánított, valamint a legnagyobb IMF-részvényes Egyesült Államok hallgatólagos támogatását élvező Lagarde-ot azonban Kína és India támogatása nélkül is megválasztanák a Valutaalap fél évszázaddal ezelőtti gazdasági erőviszonyokat tükröző szavazati arányai miatt. Kérdéses az is, hogy a gyorsan fejlődő távol-keleti gazdaságok pont egy ilyen nehezen megnyerhető helyzetben kezdjenek konfliktust a nyugati országokkal. Carstensnél is kisebb az esélye az utolsó pillanatban jelentkező izraeli jegybankelnöknek, Stanley Fischernek, aki 1994 és 2001 között számos válság idején volt az IMF vezető közgazdásza, és a mexikói jelölthöz hasonlóan gazdaságpolitikai tapasztalatával próbál támogatókat szerezni. A közismert antiglobalista szervezet, az Attac is állított jelöltet a 31 éves Aurélie Trouvé személyében, aki azonban maga is elismerte, indulása szimbolikus gesztus.
