Az ír mentőcsomag és a megszorítások megszavazása után némileg alábbhagyott az euró jövőjével és más országok - Portugália, Spanyolország - esetleges államcsődjével kapcsolatos spekuláció világszerte. Ám ennek oka korántsem az, hogy megoldódottak volna az eurózóna problémái, inkább a karácsonyi uborkaszezonnak tudható be a passzivitás. Emiatt sok piaci szereplő szerint január első napjaiban várhatóan újraindulnak a találgatások: vajon Portugália is hasonló sorsra jut-e, mint Írország és Görögország, követi-e őt Spanyolország és egyáltalán, fennmarad-e az eurózóna. A piacokon egyre többen arra hajlanak, hogy Portugáliának be kellene állnia a sorba Görögország és Írország mögé, azaz fel kellene adnia azt az álláspontját, hogy képes egyedül túllendülni a válságon.
A nagy kérdés - az ország mérete miatt - nem is Portugália, hanem a szomszédos Spanyolország jövője. Esetében nem egyértelmű, hogy szükség lesz kimentésre, hiszen az ország fenntartható költségvetési politikát folytatott 2008-ig. Samu János, a Concorde elemzője szerint egy esetleges spanyol mentőcsomag összege 300-400 milliárd euróra rúgna, ami azt jelenti, hogy - épphogy, de - még beférnének a portugálok, írek és a görögök mellé a 750 milliárd eurós átmeneti keretbe.
A portugál és spanyol találgatások közepette időközben viszont felmerült: korántsem biztos, hogy az Írországnak megszavazott mentőcsomaggal pont került az ügy végére. Ha véghez tudják vinni a bankok átszervezését és feltőkésítését azzal, hogy elérik a kötvénytulajdonosoknál a veszteségeik egy részének elfogadását, akkor sikeresnek bizonyulhat a mentőcsomag. Ugyanakkor a pakk csak "szépségtapasz", a problémákat nem oldja meg, csak időben kitolja - vélekedett a Financial Times (FT) hasábjain Mohamed El-Erian, a PIMCO, a világ legnagyobb kötvényalap-kezelőjének vezérigazgatója. A csomag segít a piaci turbulenciák ellen és csökkenti a kockázatát annak, hogy továbbterjedjen más országokra a válság, de alapvetően az a rendeltetése, hogy a kormány által hozott intézkedéseknek támaszt adjon. Írországnak egyenesen ki kellene lépnie az eurózónából - véli Megan Greene, a londoni Economist Intelligence Unit intézet szakértője az FT-ben megjelent írásában. Az államcsőd közeli helyzet, a bankok feltőkésítése és a meredeken zuhanó reálbérek mind okot adnak a kilépésre.
A bérek oldaláról viszont, saját deviza hiányában Írországnak a versenyképesség érdekében "belső gyengítést" kell alkalmaznia, azaz a bérek és az árak csökkentéséhez kell nyúlnia.
A status quo viszont fenntarthatatlan - ezzel tisztában van mindenki, ezért is döntött a legutóbbi ülésén az Európai Tanács az állandó alap létrehozásáról. Abban is konszenzus uralkodik, hogy szükség lesz valamilyen fiskális kooperációra az unión belül, a kérdés az, hogy ezt milyen mélységig kéne kiépíteni. Samu szerint e kooperáció minimuma az euró fenntartása szempontjából, hogy a hitelezők - főként Németország - beismerjék: a perifériaállamok nem működhetnek anélkül, hogy ne jelentenék be a fizetésképtelenséget.
Intézményi szempontból egy központi segélyezési rendszer ötlete nem elvetendő - véli a szakértő. Ez egy olyan alap lehetne, ami a közös fiskális kockázatvállalás jegyében nem adósságként megjelenő transzfert juttat azon országok számára, ahol például lassul a belső fogyasztás növekedése. Ezenfelül a nem fiskális egyensúlytalanságok monitorozására is szükség lenne - ezt már az EB is - javasolja. A közelmúlt példái is bizonyítják, hogy Írország vagy Spanyolország prudens gazdaságpolitikát folytatott, ellentétben Görögországgal - hozta fel példának az elemző. Az államadósságra könnyű lenne egy ilyen rendszert bevezetni, hiszen csak egy értéket kell megszabni, ugyanakkor a szektorok túlfűtöttségének meghatározása - például Spanyolország esetében a kritikus ingatlanszektor - már jóval nehezebb feladat.
