Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha nem tolták volna el a G20 súlypontját az aktuális ügyek, nagyobb figyelmet kapott volna, de így is tény: az eredetileg tervezett napirend alapján kevés a szöuli csúcs eredménye. A húszak csoportjára a 2008-as pénzügyi válságban ugyanis az a feladat hárult - más, erre felhatalmazott nemzetközi szervezet híján -, hogy kidolgozza, miként lehetne elkerülni egy újabb, a globális pénzügyi rendszer szabályozatlanságából fakadó válságot és az azóta tartott találkozókon rendre e folyamat előrehaladásával kellett volna foglalkozni. A technikai részleteket a G20 a Pénzügyi Stabilitási Testületre bízta (FSB) - ez az 1999-ben, az ázsiai pénzügyi válság után alakult, formális hatalom nélküli pénzügyminiszter-jegybankár "klub", a Pénzügyi Stabilitási Fórum (FSF) utóda, ma már inkább a pénzügyi felügyeleti vezetők dominálnak benne és mintegy húszfős állandó stábot is foglalkoztat, Mario Draghi, az olasz jegybank kormányzója irányításával.
Az FSB fennállásának nagyjából egy éve alatt komoly munkát végzett el - olykor párhuzamosan a banki előírások szigorításán dolgozó bázeli bankfelügyeleti bizottsággal -, és a szöuli csúcs előtt, a G20 pénzügyminiszteri találkozóján le is tette az asztalra a javaslatait (Napi Gazdaság, 2010. október 25.). Ezek kulcseleme, hogy azokat a globális bankokat - amelyek "túl nagyok ahhoz, hogy elbukjanak" -, azaz a "rendszerszinten meghatározó fontosságú pénzintézeteket" (SIFI) a többiektől eltérően kell szabályozni. A testület a szükséges eszközökre is tett javaslatokat (a Basel III. szeptemberben elfogadott és most a G20-csúcson jóváhagyott szigorításainál keményebb tőkekövetelmények, vészhelyzetben automatikusan bevethető tőke, illetve adósságátalakítások), ezek közül kellett volna választani vagy akár kombinációjukat elfogadni most Szöulban. Ez azonban végül nem is került szóba, mert először azt kellene eldönteni, melyek a globálisan meghatározó bankok (G-SIFI), amihez viszont le kell győzni egyes érintett országok ellenállását. (A jövő évi G20-találkozók házigazdája, Franciaország például nem támogatja, hogy a nagybankokra szigorúbb szabályok vonatkozzanak, mint a kicsikre.)
A G20 vezetői elé került jelentésében az FSB most azt közölte: 2011 közepére tervezi meghatározni - a nemzeti és a nemzetközi felügyeleti szervezetekkel együttműködve -, mely bankokat tekintenek G-SIFI-nek és 2011 végére áll össze az az eszközcsomag, amelyeket ezek szabályozására bevethetnek. Arról egyelőre nem szól a fáma, hogy a szigorúbb szabályokat mikortól és milyen ütemezésben érvényesítenék: túl gyors már semmiképp sem lesz a folyamat, hiszen a Basel III. előírásait is csak 2013-2019 között vezetik be (ezek keretében minden bankra vonatkozóan a mai 2 százalékról fokozatosan 7 százalékra emelnék a törzstőkét - egy tőketartalékkal együtt -, a kockázatokkal súlyozott eszközértékhez viszonyítva). Arról pedig még végképp semmit se tudni, hány ilyen globális óriás lehet: a szöuli csúcs utáni sajtótájékoztatóján Draghi a Reuters szerint annyit mondott, hogy száznál jóval kevesebb, talán húsz.
Az FSB nem állna meg a G-SIFI-knél: következő lépésként szigorúbb előírásokat akar a nemzetközileg nem meghatározó, de saját országukban "veszélyesen nagy" bankok számára is. Szorosabb felügyelet alá akarják vonni az "árnyék bankszektort" is, ideértve az értékpapír-forgalmazókat, a hedge fundokat és a biztosítókat is, hogy a túl szigorú szabályozások nyomán ne csúszhassanak át még inkább ezekhez a banki tevékenységek - erről még ugyancsak hiányoznak a konkrétumok.
