Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem lehet egységesen, a világ összes országára és pénzintézetére kiterjedően szabályozni és irányítani a globális pénzügyi rendszert - e beismerés olvasható ki a G20 pénzügyminisztereinek, jegybankárainak, valamint a nemzetközi pénzügyi szabályozáson dolgozó szervezetek vezetőinek szöuli találkozója után kiadott közleményből. Eddig sem volt titok, hogy lehetetlent akarnak, akik a mai világban univerzális regulákat sürgetnek: a G20 azon országai, amelyeknek a pénzintézeteit nem viselte meg a másokat összeroppantó válság, már az előző alkalmakkor tiltakoztak az ellen, hogy bankrendszerüket is extra szigorítások sújtsák - ilyen volt például a "régi gazdagok" közé tartozó Kanada vagy a befolyásos feltörekvők közül Brazília. Azóta az is kiderült, hogy e tiltakozást méltányolja a G20 megbízásából a globális pénzügyi reformon dolgozó, jegybankárokból, pénzügyminiszterekből, felügyeleti vezetőkből álló Pénzügyi Stabilitási Testület (FSB): a szöuli pénzügyes találkozó előtt a testület az IMF-nek címzett közleményben rögzítette a javasolt reformok alapelveit, s abból egyértelműen kiviláglott, hogy a differenciált megközelítés híve. A félreértések elkerülése végett a közleményt aláíró Mario Draghi, az FSB elnöke, az olasz jegybank kormányzója, sajtóértekezleten is rögzítette: országonként eltérő finomszabályozással lehet majd alkalmazni azon alapelveket, amelyek mentén az FSB szerint kordában lehet tartani a világ pénzügyi rendszere szempontjából meghatározó fontosságú bankokat. Ez utóbbi az egyik kulcselem az FSB reformterveiben: a testület szerint a világon mintegy 30 olyan "rendszerszinten meghatározó fontosságú pénzintézet" (SIFI) van, amely túl nagy ahhoz, hogy elbukjon, mivel összeomlása megrendítené a globális pénzügyi rendszert. A SIFI kategóriájú pénzintézetekre vonatkozóan konkrét javaslatokat is kidolgozott az FSB, ezek már csak a G20 november 11-12-én tartandó állam- és kormányfői szintű csúcsértekezletének jóváhagyására várnak. Ezek szerint a nemzeti felügyeleteknek ezen elemek valamelyikével vagy azok kombinációjával kell megóvniuk a SIFI-ket a bukástól.
Ezek az elképzelések (lásd a felsorolást) - a felügyeleti szigorításokkal együtt - mind azt szolgálják, hogy a SIFI-k a többi pénzintézetnél jobban legyenek képesek elviselni a veszteségeket - és ne az adófizetők pénzéből kelljen megmenteni őket -, amelynek szükségességét senki nem vitatja. Abban azonban még messze nincs egyetértés, milyen kritériumok alapján sorolnak egy társaságot e kategóriába, vagyis melyik lesz a világ mintegy 30 megkülönböztetett szabályozói figyelmet élvező pénzügyi csoportja. Egyes országok a Reuters szerint már most hangsúlyozzák, hogy az ő vezető bankjaik nem tekinthetők globális SIFI-nek, ezért az extra szabályozások sem vonatkozhatnak rájuk - a hírügynökség szerint a "definíciós háború" jövőre is folytatódhat, de várhatóan addig is összeáll egy ideiglenes SIFI-lista, legalábbis a teljesen nyilvánvaló szereplőkből.
Az a kérdés teljesen nyitva maradt, hogy sikerülhet-e az egyes országok törvényeinek nagyobb módosítása nélkül felállítani egy működőképes rendszert a határokon átnyúló tevékenységet végző bankok problémáinak megoldására - az FSB a jelek szerint egyelőre azt a célt akarja elérni, hogy mindegyik, globális SIFI-nek otthont adó G20-ország válasszon ki egyet vagy többet a javasolt tőkeerősítő megoldásokból. A testület jelezte, odafigyel a trükközésre is: a szöuli záróközlemény a kiemelt feladatok közé sorolja az "árnyék banktevékenység" kezelését - az FSB ugyanis attól tart, hogy ahogy szigorítják a bankok felügyeletét, úgy kerül majd át a hitelezés a pénzvilág kevésbé ellenőrzött területeire. Az ebben rejlő veszélyek megelőzése érdekében az FSB szeretné elérni, hogy a felügyeleteknek módjában álljon gyorsan kiterjeszteni a szabályozási hatásköröket, ha újfajta, kockázatos pénzügyi tevékenységek nyomára bukkannak.
