Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Pozitív gesztus vezette fel az Európai Unió (EU) és Kína tegnapi brüsszeli csúcstalálkozóját: előző este Angela Merkel német kormányfő biztosította Ven Csia-pao kínai elnököt, Németország támogatja, hogy Kínát 2016-ra piacgazdaságként ismerje el az unió. Ez Kínának régi elvárása, mert az ilyen státusú országok kedvezőbb megítélés alá esnek a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) nemzetközi szabályrendszerében.
Az egyértelműen pozitív fejlemények ezzel nagyjából ki is fogytak a csúcson, sőt még ez is vitákat váltott ki. Az unió kereskedelmi ügyekért felelős biztosa, Karel de Gucht számtalan olyan akadályt sorolt fel már a találkozó előtt a Le Monde-nak, amelyek leküzdésében Kínának előrehaladást kell tennie, ha piacgazdaságként akarja magát elismertetni - ilyen a kínai piachoz való hozzáférés megkönnyítése, a szellemi tulajdon védelmének erősítése, a közbeszerzési eljárások és természetesen az árfolyamkérdés (lásd külön cikkeinket). Ugyanezeket a problémákat hozta fel az unió részéről a többi megszólaló is, hozzátéve a technológiai "koppintásokat" és a termékhamisítást is. Utóbbi ügyben különösen éles hangot ütött meg Arnaldo Abruzzini, az európai kereskedelmi kamarákat tömörítő Eurchambers főtitkára: szerinte az EU mint Kína legfontosabb exportpiaca felhasználhatná ezt a pozícióját arra, hogy rákényszerítse partnerét a hamisítások megakadályozására, akár embargó árán is. Az EU ipari szervezeteit képviselő BusinessEurope főközgazdásza, Marc Stocker viszont úgy véli, Európának nem szabad követnie az USA példáját és kereskedelmi szankciókkal válaszolnia a jüan leértékelését célzó kísérletek kudarcára. (Az elmúlt hónapokban az EU egy sor dömpingellenes eljárást indított Kína ellen, de mindig konkrét ügyben, nem általában a kereskedelem korlátozását célozva.) Ezt az EU már csak azért sem engedheti meg magának, mert Kína a második számú exportpiaca (az első az USA): kétoldalú kereskedelmük értéke tavaly 296 milliárd dollárra rúgott - harminc évvel korábban alig 4 milliárd dollár volt. Viszonylag új téma az EU-kínai találkozókon az, hogy az európai vállalatokat mennyire engedik be a nagy kínai állami beruházásokba. Ezen a téren a kölcsönösség elvét kell követni - hangsúlyozta egy másik nyilatkozatában De Gucht -, vagyis ha kínai érdekeltségek részt vehetnek európai közbeszerzési eljárásokon, akkor az európaiakat sem lehet kirekeszteni a kínaiakból. A biztos azt is felvetette, hogy kitiltsák az uniós közbeszerzési piacról azokat a nem uniós országokat, ahol restrikciókat alkalmaznak; ez azonban vélhetőleg csak kiélezné az EU-n belüli érdekellentéteket - írta a Reuters diplomatákra hivatkozva -, hiszen Franciaország például hajlik a protekcionizmusra, Németország viszont biztos védené kínai lehetőségeit.
A kínai beruházók pedig "már a spájzban vannak": tavaly Lengyelországban nyert el egy konzorciumuk egy megbízást a Lodz-Varsó autópálya két szakaszának megépítésére; ez volt ott az első eset, amikor nem lengyel, de még csak nem is uniós cég kapott meg egy olyan munkát, amelyet részben uniós forrásokból finanszíroznak. Németországban már volt ilyen, s a vesztesek ott is azt hangoztatták: a kínaiak olyan ajánlatokat tesznek, amelyeknek nem lehet alámenni.
