Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az ember által a légkörbe bocsátott szén-dioxid mennyisége 2,5 százalékkal rekord szintre nőtt 2007-ben, fittyet hányva az ambiciózus céloknak - jelentette az ausztrál bázisú nemzetközi Global Carbon Project. Az átlagos éves növekedés az ezredforduló óta körülbelül négyszeresére gyorsult az 1990-es évekhez viszonyítva, és a legutolsó olyan év, amikor a kibocsátás csökkent, 1999 volt. A globális klímaváltozásban óriási szerepet játszó, az emberi tevékenység által termelt üvegházhatású gázok háromnegyedét a szén-dioxid teszi ki, ami felerészt az ipar, felerészt pedig a lakossági fűtés és közlekedés terméke.
Megint a bankok
A globális gazdasági problémák miatt mostanában mintha kevesebb pénz és szándék állna rendelkezésre az általában komoly anyagi ráfordítást igénylő klímaharcra. Pedig az utóbbi idők nagy reményei főleg a most megingó nagy pénzintézetekhez kötődtek, amelyek - úgy tűnt - elég tőkével bírnak az olyannyira sürgetett technológiai forradalom felgyorsításához is. A pénzvilág krízise éppen akkor erősödött fel ismét, amikor az üzleti életben is egyre hangsúlyosabbá váltak a klímaváltozással kapcsolatos kérdések, ám újabban nem mint nyűg, hanem mint profitszerzési lehetőség. Az impulzusok jó része a szárnyaló energiaárak felől érkezett a technológiai iparba, amely újabb és újabb energiatermelési és széndioxid-tárolási technológiákkal igyekszik választ adni a kihívásokra - a bankvilág pedig specifikus klíma-alapokkal csatlakozott a trendhez.
Látszólag sikeres eszköz az üvegházgáz-kibocsátás csökkentésére az európai emisszió kereskedelmi rendszer is, amely a gazdasági szereplőknek a kibocsátásuknak megfelelő mennyiségű kvóta beszerzését írja elő. A piacon forgó engedélyek értéke mára eléri az 50 milliárd eurót. E megoldást mások mellett az USA is követendő példának tartja, ám az első éles szezon után még nem látszanak jelentős hatásai. A rendszer lényege, hogy a környezetbarát, energiahatékony fejlesztéseket végrehajtó cégek jó pénzen eladhatják feleslegessé váló kvótájukat, de a sikeres működést akadályozza az a tény, hogy a kiosztott kvóták mennyisége eleinte jóval meghaladta a tényleges kibocsátást. Mindez természetesen a kvóták elértéktelenedését eredményezte, az éles rendszert azonban igyekeznek kijavítani.
Még nem hat a zöld trend
A régióban is hasonló a helyzet, amint az a Deloitte értékeléséből is kiderül. Közép-Kelet-Európa számára 440 millió tonna éves kibocsátást enged meg az EU, de a valóság még idén is csak 382 millió tonna - igaz, a térség energiahiánya arra enged következtetni, hogy a jövőben számos új erőmű építésébe foghatnak bele.
Az Unió Magyarországon 240 telephely, üzem és gyár széndioxid-kibocsátását követte figyelemmel, harmaduknál nőtt, kétharmaduknál pedig csökkent tavaly az emisszió, a kibocsátók 4 százaléka pedig megszűnt. A Deloitte szerint azonban ez a látszólag jó arány nem jelentős lépések hatására tapasztalható, hiszen a nagyobb változásokat nem a klímatudatos döntések, hanem a piaci trendek és az időjárás okozták.
Az utóbbi időben akadozó globális tárgyalások a terv szerint csak a jövő év decemberében, Koppenhágában tartandó ENSZ-konferencián zárulnak majd le. A megállapodás a remény szerint a 2012-ben lejáró kiotói jegyzőkönyv helyébe lép majd, amely 37 ország egyezsége volt azzal a céllal, hogy az 1990-es szintről 5 százalékkal csökkentsék 2012-ig a kibocsátott gáz mennyiségét. Az ajánlást az USA azonban sosem írta alá, a fejlődő országok pedig nem is jelöltek ki konkrét célt.
Biztosra menni
A kiotói jegyzőkönyvben Magyarország 6 százalékos csökkentést vállalt az 1985-1987 között mért átlagos kibocsátásához képest. Ez azonban valójában nem kihívás, mert a szocialista blokk összeomlásával a magyar nehézipar is letérdelt, és jelenleg úgy néz ki, még növelhetjük is a vállalás teljesüléséig a kibocsátást. Magyarország bizonyos szempontból kedvező helyzetben van, hiszen nyersanyagokban szegény ország létére a nagyipar alig képviselteti magát, másrészt viszont energiahatékonysága messze elmarad az európai átlagtól. A térség országai pedig élnek is ezzel a tartalékkal, ugyanis a régióban a GDP sokkal gyorsabban nő, mint a széndioxid-kibocsátás és az energiafelhasználás.
Persze, nem Közép-Kelet-Európával van a fő gond, sokkal inkább a nagy gazdaságokkal, és az éppen feltörekvőben lévő országokkal. Beszédes tény, hogy az egyik közelmúltban bejelentett klímaváltozási alap sajtótájékoztatóján egy olajipari szakember nagyjából úgy fogalmazott: a baj sokkal nagyobb, mint ahogyan azt a kívülállók gondolják. Az ENSZ szerint pedig a jelenlegi trend a 2100-as évre már 6,3 Celsius fokos fölmelegedést valószínűsít, ami Grönland teljes jegének elolvadását eredményezné, ez pedig a világ óceánjainak vízszintjét hét méterrel emelné meg.
