Szlovákiában a második Dzurinda-kormány 2003 nyarától kisebbségbe került, ennek ellenére 2006 júniusáig, az előrehozott választásokig képes volt vezetni az országot. Először Mikulás Dzurinda pártjából, az SDKÚ-ból lépett ki néhány képviselő, majd 2005 második felében a másik kormánypárt, a liberális ANO szakadt ketté. Dzurindáék szerencséjére az ellenzék, ezen belül a Vladimír Meciar vezette HZDS is kezdett felmorzsolódni, és a kormány a fontos szavazások előtt folyamatosan alkut kötött az időközben függetlenné vált képviselőkkel. A folyamatos voksvadászat nem mindig zajlott tiszta eszközökkel (egyetlen vádat sem lehetett bebizonyítani), végezetül a Dzurinda-kabinet reformlendülete is megtört, ami 2006 júniusában előrehozott választásokba torkollott (az eredeti terminus 2006 ősze lett volna).
Csehországban már nagy hagyománya van a kisebbségi vagy annak határán mozgó kormányzásnak. Az 1998. júniusi választásokon győztes Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD) csak 76 mandátummal rendelkezett a 200 tagú képviselőházban, de a legerősebb ellenzéki tömörülés, a Polgári Demokrata Párt (ODS) megkapta a parlament két háza elnöki posztját, ami lehetővé tette, hogy négy éven át stabilan kormányozzon Milos Zeman kormányfő irányításával. A következő, 2002-es választás után megalakult hárompárti jobbközép kormány, a Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD), a Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárt (KDU-CSL), valamint a Szabadság Unió-Demokratikus Unió (US-DEU) alkotta koalíció a 200 tagú képviselőházban mindössze 101 mandátummal rendelkezett, ám mégis négy évig kormányzott. A 2006-os választások totális patthelyzetet hoztak: az ODS vezette koalíció és az ellenzéki szociáldemokrata párt a kommunistákkal együtt száz-száz mandátumot szerzett, ami hat hónapig tartó belpolitikai patthelyzetet eredményezett. Az ODS azonban mindig talált egy-két átszavazót a szociáldemokraták soraiban, így sikerült Václav Klaust újra megválasztatnia államfőnek, emellett keresztül tudta vinni az egészségügyi reformot.
