Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mikor pukkan ki? címmel a Trend szlovák gazdasági hetilap legfrissebb száma arról értekezett, hogy vajon meddig vágtathatnak Szlovákiában az ingatlanárak. A Szlovák Nemzeti Bank információi szerint 2007-ben az átlagos országos négyzetméterenkénti lakóházi ingatlanár 37 306 koronát (kb. 300 ezer forint) tett ki, ez 24 százalékkal magasabb a 2006-os átlagnál. Ezen belül Pozsony megyében a legmagasabb az ár, 2007 utolsó negyedében 59 019 korona (kb. 480 ezer forint) volt négyzetméterenként, sőt a most épülő Duna-parti elit lakóparkok már 100 ezer korona (kb. 800 ezer forint) feletti négyzetméterenkénti áron kelnek el.
Az ingatlanárak emelkedésének okai mögött a következő tények húzódnak meg: Szlovákia gazdasága dinamikusan nő, csökken a munkanélküliek száma, még mindig meglehetősen kevés, évi 15-16 ezer lakást adnak át, a reálbérek a tartós, évi 4 százalék körüli növekedés útjára léptek, ezért egyre többen vesznek fel meglehetősen kedvező feltételekkel nyújtott jelzáloghitelt, ráadásul a lakosság eladósodottsági aránya is alacsony. Ennek eredményeként országos szinten egy négyzetméternyi lakóingatlan ára 2002-2007 között 109 százalékkal drágult. Ezért nem csoda, hogy míg 2002-ben a fővárosban a négyzetméterenkénti 50 ezer koronás ár még a luxuskategóriába tartozott, addig napjainkban ezt az összeget már csupán "ésszerű és korrekt" jelzőkkel minősítik. Ez az árugrás országos hatósugarú: a Trend szerint 2006-ban az ingatlanárak kétszer olyan gyors ütemben növekedtek, mint a fizetések, tavaly pedig már egyenesen háromszor gyorsabban. Vajon nem pukkan ki az ingatlanlufi?
A fejlett országokban akkor tekintik túlzottnak a lakáspiaci árakat, ha azok nagysága egy átlagos, esetünkben 60 négyzetméteres, 2 szobás lakás esetében meghaladja a háztartások ötéves átlagbevételét. Ha ez igaz, akkor Szlovákia három megyéjében, konkrétan a pozsonyi, a kassai és a nagyszombati megyében napjainkban már túlzó, esetenként spekulatív szintű ingatlanárakról beszélhetünk, a KIA Motors autógyár miatt felkapott Zsolna pedig öles léptekkel közelít ehhez a szinthez. Az árvágta még egy ideig tartható, legalábbis a főváros vonzáskörzetében, ahol egy-egy lakóparkot már nemcsak a hazai vevőknek, hanem külföldieknek, osztrákoknak, sőt íreknek, angoloknak is kínálnak. Az ír Ballymore által épített, 2010-re elkészülő Duna-parti Eurovea elitnegyedet például Magyarországon is kínálni fogják.
Pozsonyban az átlagos lakások ára már eléri a háztartások nyolcéves összbevételét. A Trend szerint viszont hiába drágulnak a fővárosi ingatlanok, az albérletek ára már nem nő érdemben, ami a kifulladás jele lehet. A gazdasági szaklap szerint azonban még néhány évig tarthat az árvágta, mégpedig két oknál fogva: alacsony a lakosság eladósodottsága, vagyis banki hitelből még finanszírozható a lakásvétel. Az eurózónában 2007-ben a lakosság adósságállománya elérte a bruttó hazai termék (GDP) 55 százalékát, Németországban pedig a 70 százalékát, miközben Szlovákiában ez a mutató csupán 10 százalék. A másik ok: az 5,4 milliós Szlovákiában éves szinten csupán 15-16 ezer lakást adnak át, az országban 1000 lakosra csak 318 lakás esik, miközben az uniós átlag 420 környékén mozog. "Ebből kiindulva az országban mintegy 550 ezer lakás hiányzik" - közölte a lappal Juraj Necpal, az IPEC ingatlanfejlesztő társaság egyik vezetője. Milan Kanuscák, a Cresco ingatlanfejlesztő cég projektmenedzsere úgy látja, csak Pozsonyban 80 ezer lakás hiányzik. Ezért nem csoda, hogy napjainkban a 440 ezres városban az újonnan átadott lakások vételára 50 százalékkal haladja meg az építési költségeket. A fővárosi igények kielégítésére már megaprojektek is születtek. A Duna jobb partján, Ligetfalu városrészben a szlovák Cresco Group és az ír Quinlan Private Golub társaság 2009-ben fog hozzá a Déli város nevű, 7,5 ezer lakást magába foglaló, 90 hektáron elterülő lakónegyed megvalósításának. A 2017-ben elkészülő projekt költsége 50 milliárd korona (400 milliárd forint).
