A 2003-as európai hőhullám után – amelynek főként Franciaországban voltak áldozatai – az Európai Bizottság (EB) és az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO számos szemináriumon elemezte a megelőzés és felkészülés lehetőségeit. A cél, hogy minden országban hatékony védekezési terv álljon rendelkezésre arra az esetre, ha újra bekövetkezne egy hőhullám, aminek egyre nő a valószínűsége. Elemzésre várt, hogy milyen esetekben voltak végzetesek a hőhullámmal összefüggő betegségek, és az is, hogy ezek ismeretében segíti-e a védekezést, ha sikerül „élő” adatbázist összeállítani. Utóbbiról éppen egy tavaly Budapesten tartott konferencián állapították meg: jelenleg szinte kivitelezhetetlen, hogy a hőhullám első napjaiban azonnal rendelkezésre álljon egy megbízható, a tüneteket, a kórképet és a gyógykezelést feltüntető jelentés. Be kell érni annyival – és erre már van példa Olaszországban és Franciaországban –, hogy a válságos helyzet első 48 órájában gyorsjelentés készül a halálesetek körülményeiről. Az EB szorgalmazza, hogy a többi tagállamban is teremtsék meg ennek az infrastruktúráját. Ugyancsak segít a korábbi hőhullámok tapasztalatainak elemzése, így például kiderült, hogy végzetes volt a vízhajtók nem megfelelő adagolása, és bizonyos idegrendszeri megbetegedésekre is fokozott figyelmet kell fordítani. Ezért állandó továbbképzést kapnak az idősgondozók, kórházi ápolók és persze az orvosok is.
