Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A társasági adóalap harmonizálásának ötlete az Európai Unión belül nem új keletű, de kétségkívül a mostani magyar biztos, az adóügyekben illetékes Kovács László érdeme, hogy nem engedte lekerülni a napirendről. A cél az volna, hogy az adóalap kiszámításának ma tagországonként különböző eljárásait egységesítsék – közösen határozzák meg például azt, hogy mely költségek írhatóak le az adóalapból, a veszteségtől az amortizációig. Az adókulcs(ok) megállapítása továbbra is tagállami hatáskörben marad, azaz – hangsúlyozza a biztos – az alapharmonizációt nem szabad egy folyamat első lépésének tekinteni. (Más kérdés – teszik hozzá megfigyelők –, hogy hosszabb távon ezt alighanem elvégezné maga a piac.)
Kovács László 2008 első felében nyújtja be az irányelv javaslatát, az előkészületek részeként jelenleg is folynak egyeztetések a tanács munkacsoportjában. Ezen túlmenően a miniszteri szintű, eddig csak informális eszmecserét immár hivatalos álláspont-ismertetés is követi az Ecofin, vagyis a pénzügyminiszterek tanácsának június 5-i ülésén. A tagállamok közül határozottan egységesítéspártiak a Benelux országok, továbbá Ausztria, Németország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Bulgária és Románia. Egyértelműen elutasítja viszont a harmonizációt Nagy-Britannia, Írország, Litvánia, Lettország, Szlovákia, Málta és Ciprus – Magyarország egyelőre a kivárók között van. A magyar biztos nem titkolja: ha a tanácsban elbukik a kezdeményezés, akkor megkísérli, hogy az úgynevezett megerősített együttműködés keretében a tagállamok egy szűkebb csoportja térjen át az adóalap harmonizált kiszámítására. Az viszont korántsem biztos, hogy a most támogató országok automatikusan fölsorakoznának e mellett, lévén hogy a transzparenciának akkor van értelme, ha az egységesen vonatkozik mindenkire. Ez is az egyik oka annak, hogy az Európai Bizottság tagjai is hatástanulmányokat kérnek Kovács főigazgatóságától, hiszen az új modell megvalósítása külön anyagi terheket ró az adminisztrációra és az üzleti életre is – ezzel szemben viszont az áll, hogy a nemzetközi cégek teljes adójának átlagosan közel 2 százalékát viszik el az eltérő ügyvitel miatti költségek.
