Az Egyesült Államokban a legfelsőbb bíróság az egyetlen olyan bírói testület, amelyről az alkotmány rendelkezik, a többi bíróság létéről a kongresszus dönt. A jelentős hatalommal és alkotmánybíráskodási kompetenciával is rendelkező testületnek kilenc tagja van, akiket az USA elnöke nevez ki a szenátus tanácsának kikérése és egyetértésének elnyerése után. A főbírók kinevezését mindig parázs vita kíséri, ami a nagy hatalmon túl azzal is magyarázható, hogy a legfelsőbb bíróság tagjainak mandátuma gyakorlatilag életük végéig szól.
Az amerikai főbírók az élet szinte minden területével kapcsolatban hoznak döntéseket, a legtöbb fontos társadalmi-politikai kérdés ugyanis előbb-utóbb a bírói testület előtt köt ki, ez alól a gazdaság sem kivétel. A legfelsőbb bíróság gazdaságot érintő döntései közül az utóbbi években nagy visszhangja volt annak a tavalyi ítéletnek, amely gyakorlatilag illegálisnak mondta ki a fájlcserélő hálózatokat üzemeltető vállalatok működését, de sokat lehetett hallani a washingtoni testületről a magánföldek kisajátítása, a gyógyszergyártók felelőssége, a Microsoft piaci magatartása kapcsán, vagy éppen a dohánygyárak ellen indított perekkel kapcsolatban is. Ez utóbbi egyike azoknak az ügyeknek, amelyek most is lázban tartják az Egyesült Államokat, a főbírók ugyanis most tárgyalják a dohánygyártó Philip Morris beadványát, amelyben a ma már Altria néven ismert csoport az ellen tiltakozik, hogy egy oregoni bíróság 80 millió dolláros kártérítést fizettetne vele egy egész életében Marlborót szívó, rákban elhunyt férfi özvegyének. Az ügy a lobbirendszer sajátosságai szempontjából is érdekes: ugyanis mindenki arra kíváncsi, hogy miképp foglal állást az üggyel kapcsolatban a korábban az üzleti körök által támogatott John Roberts bírósági elnök.
Kolozsi Pál