Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szlovák kormány ígéretéhez híven jövőre megadja a maximális – a régi uniós tagállamok szintjéhez viszonyított 70 százalékos összegű – közvetlen támogatást az agráriumnak. Ez lesz az első év, amikor a termelők a Brüsszel által engedélyezett legnagyobb összeget kapják kézhez: ebből 40 százaléknyi az uniós pénz és 30 százalék a nemzeti kiegészítés. (Az idén a támogatások szintje az EU-átlag 55 százalékát érik el.) Ebből adódóan a gazdák módfelett elégedettek, a korábbi évek petíciói, tiltakozó kiáltványai biztosan elmaradnak. A szlovák gazdákra egyébként korábban sem volt jellemző a traktoros felvonulás. A Dzurinda-kormány idején Simon Zsolt földművelési miniszter irányításával kiépült az agrárkifizető ügynökség, amelynek működését elfogadták a termelők, a kifizetések olajozottan működnek, nem lehet hallani botrányokról, visszatartott, esetleg a megengedettnél nagyobb összegekről. A lengyel mezőgazdaság a kezdeti félelmek és botrányok után győztesen és elégedetten került ki az uniós csatlakozásból, már csak emlék az a belépés előtti helyzet, amelyben rendszeresek voltak az útblokádok, a mezőgazdasági minisztérium épületének megrohamozása, az élelmiszerimportot szállító szerelvények elleni támadások. A mezőgazdaság teljes exportjának közel 60 százaléka irányul az unió 15 régi tagországába, az új tagok az idén további közel 20 százalékot vesznek fel. A legtöbb élelmiszer-ipari terméket Németország importálja, a második helyen Csehország áll. Jól fogynak a lengyel sütőipari termékek, de a marhahús, a sajtok, a csokoládék és a gyümölcslevek is. A mezőgazdasági export 40 százalékkal haladja meg az importot. A jövő is ígéretes: a 2007–2013-as költségvetésből a legtöbbet, 13,2 milliárd eurót Lengyelország kapja a mezőgazdaságra és vidékfejlesztésre. Természetesen szigorú feltételekkel és 20–25 százalékos saját finanszírozási hozzájárulással, de ez a pénz várhatóan több mint elég lesz ahhoz, hogy továbbra is elégedettek legyenek a lengyel gazdák.
