Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Japán szén-dioxid-kibocsátási kvótákat vásárol, miután meszsze van attól, hogy teljesítse a környezetszennyezés mérséklését célzó kiotói egyezményben vállaltakat – közölték japán kormányzati források. A szigetország – amelynek kibocsátása 7,4 százalékkal nőtt 1990 és 2004 között, s ezzel 14 százalékkal több szén-dioxiddal terheli a légkört, mint amennyit a kiotói egyezmény engedélyez számára – 5,4 milliárd jent (45,14 millió dollár) különített el kvótavásárlása a 2007 márciusában végződő költségvetési évében. Azt nem tudni, milyen mennyiséget vettek, illetve szándékoznak vásárolni – egy a Reutersnek nyilatkozó illetékes szerint már júliusban megkezdték a vásárlást –, azt viszont igen, hogy a „forró levegő” vásárlásával szemben előnyben részesítik az együttes végrehajtási projekteket.
Az úgynevezett forró levegő tulajdonképpen a volt szocialista országok kvótafeleslege: a 35 ipari ország szén-dioxid-kibocsátásának csökkentését célul kitűző kiotói egyezmény az 1990-es állapotokból indult ki, amikor ezekben még létezett az azóta összeomlott, erősen szennyező nagyipar. Ezek az országok most jelentős kvótafelesleggel rendelkeznek, amelyet a limitjüket túlteljesítők megvásárolhatnak tőlük. (Értesülések szerint ilyen kvótavásárlásra készül jövőre több uniós ország is – köztük a feltételeket a legrosszabbul teljesítő Ausztria –, az eladók közé pedig belépnek a jövőbeni új EU-tagok, vagyis Bulgária és Románia.) Az együttes végrehajtási projektek lényege, hogy például egy japán és egy külföldi cég a szén-dioxid-emissziót csökkentő beruházást eszközöl a partnertársaság országában, aminek fejében a megfelelő kvótamennyiség beszámítható Japán kibocsátásába. Tokiói kormánykörökben úgy vélik, sokkal nehezebb lenne elfogadtatni az adófizetőkkel a „forró levegő”, vagyis a kvótafelesleg vásárlását, mint azokat a közös külföldi beruházásokat, amelyek valóban mérséklik a környezetszennyezést.
