Általános sztrájkot tartanak ma a legnagyobb francia szakszervezetek, amelyek a nagy ellenállást kiváltó, első munkavállalásról (CPE) szóló törvény visszavonására akarják rávenni a kormányt. A ma estig tartó munkabeszüntetés kiterjed a nagy repülőterekre, a vasúti közlekedésre, a párizsi tömegközlekedésre, az állami tulajdonú vállalatokra és a közalkalmazotti szférára, de részt vesznek benne számos pénzintézet és bank alkalmazottai is.
Dominique de Villepin miniszterelnök egyelőre nem hajlandó sem visszavonni, sem felfüggeszteni az új szabályozást; a kormány és a munkaadók szerint a rugalmasság jegyében született CPE törvény hozzájárulhat a munkanélküliség csökkentéséhez. Bírálói azonban elsősorban a 26 év alatti munkavállalók kiszolgáltatottságának növekedését látják a jogszabályban, hiszen annak értelmében azokat úgy lehet két évig foglalkoztatni, hogy ez idő alatt indoklás nélkül elbocsáthatók. Franciaországban a munkanélküliségi ráta jelenleg 9,6 százalékos, a fiataloknak azonban 22,2 százaléka keres hiába munkát.
A briteknél könnyű az utcára kerülni
Az európai országok jó részében az utóbbi évtizedben több kormány is a munkaerőpiac rugalmasabbá tételével – azaz az elbocsátások megkönnyítésével – próbált úrrá lenni a főleg a fiatalok körében aggasztó foglalkoztatottsági helyzeten. Az egyik legsikeresebbnek tartott megoldást az Egyesült Királyságban találták meg, ahol gyakorlatilag teljesen liberalizált a munkaerőpiac, különösebb nehézség nélkül utcára lehet tenni a munkavállalókat. Kollektív elbocsátás indoklásához is elég, ha a cég ki tudja mutatni, hogy visszaesett a termelés. A kormány ugyanakkor segíti a munkát kereső fiatalokat, többek között államilag szubvencionált munkahelyeket és továbbképzési programokat kínálva nekik. A rendszer a jelek szerint bevált, legalábbis a munkanélküliség a fele a franciaországinak.
Németországban már két év a próbaidő
Másutt még mindig sokkal jobban védik a munkavállalói jogokat, egyben jócskán megnehezítve a munkával még nem rendelkezők elhelyezkedési lehetőségeit. A több mint 5 milliós munkanélküliséggel küzdő Németországban ez a kormányon belül is konfliktusforrás: a hat hónapos helyett kétéves próbaidőt elfogadó szociáldemokraták nem hajlandóak további lazításra, a kereszténydemokraták azonban nyitottak a messzebb menő liberalizálásra. A deregulációt a versenyképességet féltő munkaadói szövetségek is követelik, de a nagykoalíciós kormányzás miatt erre nincs sok esély.
Az olaszoknál tartós lett az ideiglenes
A franciákhoz hasonlóan erős szakszervezetekkel bíró Olaszországban az április 9–10-én esedékes parlamenti választások egyik nagy kampánytémája az úgynevezett Biagi-törvény, vagyis az a 2003 októberében életbe lépett jogszabály, amely „kopernikuszi fordulatot” célzott meg a foglalkoztatásban. (A törvényt kidolgozója, a 2002 márciusában politikai gyilkosság áldozatául esett Marco Biagi jogászprofesszor után emlegeti így a köznyelv.) Az új szabályozás lényegében a nem állandó szerződésen alapuló foglalkoztatási formák szentesítésével tette kissé rugalmasabbá a bebetonozott állásokkal megmerevített munkaerőpiacot. A törvény elkészítése mögött az a szándék is meghúzódott, hogy minél több munkavállalót tereljenek át a szürke- vagy feketefoglalkoztatásból a járulékfizetéssel is együtt járó legális régióba, úgy, hogy az a munkáltatóknak se fájjon túlságosan. A részmunkaidős vagy munkaerő-kölcsönzésen alapuló vagy egy adott feladatra szóló, esetleg készenléti állományban való foglalkoztatási formák főleg a pályakezdők elhelyezkedését voltak hivatottak megkönnyíteni, azt is feltételezve, hogy ezekben kezdve előbb-utóbb sikerül megszerezni egy állandó posztot. A gyakorlat azonban ezt csak részben igazolta: ugyan a korábbinál több pályakezdő vagy évek óta a nem egészen fehér mezőkben mozgó munkavállaló talált legálisan munkát a rugalmasabb keretekben, de hamar kiderült az is, hogy ezekből ritkán lett fix munkahely – pedig az minden olasz álma – inkább egyik ideiglenes állásból a másikba lehetett kerülni.
A jobbközép Berlusconi-kormány így is nagy sikerei között könyveli el a Biagi-törvényt, hivatkozva arra, hogy ötéves regnálása során a balközép kormány alatti 9,2 százalékról 7,1-re csökkent a munkanélküliség. A most választási győzelemre készülő ellenzék ugyanakkor a törvény gyökeres módosítására készül, mert szerinte az a mai – némi módosításon már átesett – formájában csak arra jó, hogy tartósítsa az ideiglenességet a munka világában és szétaprózza a munkaerőpiacot.
