Nincs egyetemes nukleáris politika, de ahogy a nyolcvanas-kilencvenes években a világ elfordult az atomerőművektől, most úgy van visszafordulóban hozzájuk. Sok oka van ennek: az első, hogy az akkori, hordónkénti 10 dollárról 60 dollárra nőtt a kőolaj ára, a földgázé is csillagászati, vagyis a nukleáris lett a legolcsóbb energia. Mellette szól a kiotói egyezmény is, amely nem légszennyező kategóriába sorolja, vagyis megkönnyíti a kiszabott kvóták teljesítését és enyhíti a kétes stabilitású térségekből érkező olaj- és gázimporttól való függőséget. Ezek a tényezők gyökeres fordulatot hoztak, így Finnországban – amely nem éppen környezetszennyezéséről híres – 14 év után újabb nukleáris reaktor épül. Az Egyesült Államokban, ahol 26 éve épült az utolsó, Bush elnök szerint az évtized vége előtt megkezdődik az új atomerőművek létesítése.
Nagy-Britanniában újragondolják, hogy az erőműveket, egy kivétellel, 2023-ig bezárják. Németországban egyelőre a szociáldemokraták álláspontja győzött, folytatódik tehát az a program, amelynek keretében 2020-ig fokozatosan leállítják az atomerőműveket, de vannak ennek ellentmondó hírek is. Franciaországban, ahol a legnagyobb a szerepe az atomenergiának, 2012-re egy 1600 megawattos erőművet állítanak üzembe. Japán 2010-ig 5 új atomerőmű üzembe állítását tervezi, ezzel az ország energiaellátásában az atomenergia aránya a jelenlegi 30 százalékról 40 százalékra nő. A legdinamikusabban a kínai atomenergia-ipar bővül: az ország egyre nagyobb energiaszükségletének fedezésére 2020-ig harminc új reaktor áll munkába.
Barabás János T.
Csaba Ferenc