Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szakértők szerint a brit privatizáció történetében a vasút magánosítása az egyetlen, amely megbukott. Az 1994-ben, John Major konzervatív kormánya idején privatizált vasútnál a kezdeti eredmények – nagyobb biztonság, késések csökkenése – után a kilencvenes évek végén fatális balesetek következtek, s ez kihatott az egész szektor jövőjére. A privatizáció kudarcát többnyire a brit túlszabályozottsággal és a vasút fölszabdaltságával magyarázzák. A magánosítás előtt több cégre osztották a vasutat: külön adták el a vasúti pálya felügyeletét és karbantartását ellátó Railtracket és a járatokat üzemeltető cégeket. Az utóbbiak továbbra is magánkézben vannak, de a Railtrack csődbe jutása után az infrastruktúra fenntartásáért a Network Rail lett a felelős, amely ugyan technikai értelemben nem állami, de mivel hiteleit a kormány garantálja, az átalakítást az újraállamosítás első lépcsőjének tekintik. A cég 2002-ben még 300 milliós nyereséget ért el, de 2003-ban már ugyanannyi veszteséget termelt és adóssága meghaladja a 9 milliárd fontot. Időközben felmondta hét privát karbantartó céggel kötött szerződését és jelenleg maga látja el ezt a tevékenységet is, amivel egyébként 300 millió fontot takarított meg.
