A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) harminc tagállama közül Magyarországon az ötödik legmagasabb az átlagos nyugdíjnak a nettó átlagbérhez viszonyított aránya – derül ki a szervezet legfrissebb jelentéséből. A statisztika szerint az élete folyamán átlagbért kereső magyar nyugdíjas bére 90,5 százalékának megfelelő nyugdíjjal vonulhat vissza az aktív élettől. Ennél csak Luxemburgban, Törökországban, Görögországban és Ausztriában éri meg jobban felhagyni a munkás hétköznapokkal. Az OECD-országok átlaga kevesebb mint 70 százalék, a legnagyobb jövedelemcsökkenésre Dél-Koreában, Új-Zélandon és Írországban lehet számítani a nyugdíjba vonuláskor.
Nem ilyen kedvező Magyarország besorolása az átlagbérnél kevesebbet keresők esetében, ebben a kategóriában ugyanis csupán a 15. helyezésre volt elég a magyar nyugdíj összege. A legjobban az átlagbér másfélszeresét keresők járnak, ők ugyanis gyakorlatilag úgy mehetnek nyugdíjba, hogy a jövedelmük nem változik.
A bérhez viszonyított nyugdíj természetesen nem mond sokat a nyugdíjak vásárlóértékéről, illetve arról, hogy a különböző országok nyugdíjasai egymáshoz képest mennyiből gazdálkodhatnak. Az OECD számításai szerint jelenértéken számolva egy OECD-ország nyugdíjasa a teljes nyugdíjidőszak alatt átlagosan valamivel több mint 200 ezer dollárt kap. A tagországok között jelentős eltérések figyelhetők meg, mindenekelőtt a nyugdíjak nagyságának különbségei miatt, de hatással van erre az összegre a nyugdíjba vonulás korhatára és a várható élettartam is. A kelet-közép-európai államok ebből a szempontból nem lehetnek túl büszkék, Szlovákia, Csehország, Lengyelország és Magyarország is jelentős lemaradásban van. A legkevésbé a luxemburgi nyugdíjasoknak kell aggódniuk a jövőjükért, ők a nyugdíjas évek alatt összesen csaknem 600 ezer dollárból gazdálkodhatnak, míg magyar társaiknak ennek az összegnak a 10 százaléka sem jut, a szlovák nyugdíjas pedig ennek kevesebb mint huszadára számíthat.
Baka Zoltán
Kolozsi Pál