Az Európai Unió pénzügyminiszterei tegnap rendkívüli tanácskozáson próbálkoztak közös álláspontra jutni a stabilitási paktum lazításának elveit illetően; lapzártánkig nem derült ki, vajon sikerült-e nekik. A miniszterek két nappal a holnap kezdődő kétnapos EU-csúcstalálkozó előtt tettek utolsó kísérletet a megegyezésre, miután két héttel korábban nem sikerült közös nevezőre jutniuk (NAPI Gazdaság, 2005. március 9., 1. oldal). A reformot egyebek között a német és a francia kormány kezdeményezte, mivel a két ország gazdasági növekedése lelassulása miatt az elmúlt három év mindegyikében túllépte a megengedett költségvetési deficitplafont és Németország várhatóan idén is túllépi. Jean-Claud Juncker, az EU soros elnökségét ellátó Luxemburg miniszterelnöke kompromisszumos javaslatot terjesztett elő, amely azonban Berlin számára még mindig nem volt kielégítő, míg más országok, köztük Ausztria, Finnország és Hollandia sokallták az engedményeket.
Juncker javaslata értelmében megmaradna a 3 százalékos GDP-arányos államháztartási deficitplafon, de bizonyos rendkívüli körülményekre hivatkozva és különböző kiadási tételeket külön kezelve átmenetileg túl lehetne lépni ezt a határt anélkül, hogy az Európai Bizottság eljárást indítana az érintett országok ellen. Ilyen kivételt képezhetnének a fejlesztési támogatások, egyes állami beruházások és a strukturális reformok, elsősorban a nyugdíjreform. A nyugdíjreform költségeinek kivételét a deficit számításából több közép-európai tagország, köztük Magyarország és Lengyelország kérte. Németország azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a német újjáegyesítés költségeit külön is megemlítsék. Ez azonban nemcsak egyes tagországok részéről talált ellenállásra, hanem Juncker részéről is, aki szerint ez veszélyes precedenst teremtene, hiszen akkor az új tagok is hivatkozhatnának az elmúlt 60 évben felhalmozódott lemaradásukra.
Gáti Tibor