Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Életbe lépett ma az éghajlatváltozásért leginkább felelős üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését elrendelő Kiotói Egyezmény. A mintegy 130 ország által aláírt megállapodás átlagosan öt százalékos "széndioxid-egyenérték" csökkentést írt elő 2012-ig.
Az 1992. évi ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény és az 1997. évi Kiotói Jegyzőkönyv elfogadásával a világ országainak kormányai elismerték közös, de eltérő mértékű felelősségüket egy mind súlyosabb globális probléma, az éghajlatváltozás kialakulásáért és megállapodtak a legsürgősebb teendőkről. A földi légkörbe kerülő gázok – mindenekelőtt a fosszilis tüzelőanyagok elégetése következtében kibocsátott szén-dioxid – miatt az éghajlati viszonyok és ezáltal életünk környezeti feltételei viszonylag rövid időn belül alapvetően megváltozhatnak.
Az 1997. évi kiotói megállapodás – első lépésként – előírja a fejlett országok számára, hogy az 1990-es szinthez képest átlagosan mintegy öt százalékkal csökkentsék kibocsátásukat 2012-ig. Az Európai Unió átlagosan nyolcszázalékos, Magyarország pedig hat százalékos csökkentésre vállalt kötelezettséget. A szükséges intézkedések egyebek közt jelentős hatással lesznek az energiagazdálkodásra, a közlekedési ágazatra, valamint a mezőgazdaságra. Mindezek miatt sokáig kétséges volt a jegyzőkönyv hatálybalépése. Végül mintegy 130 állam – utolsóként az Orosz Föderáció – csatlakozását követően a Kiotói Jegyzőkönyv 2005. február 16-án, azaz ma lépett életbe.
A keretegyezmény és a jegyzőkönyv előkészítésében Magyarország is aktívan részt vett. Az elmúlt évben az ezzel foglalkozó kormányközi testület elnöki tisztét Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter töltötte be, hozzájárulva a nemzetközi tárgyalásokon a bizalom légkörének és az együttműködés eredményességének erősítéséhez. Persányi Miklós javasolja a nemzetközi egyeztetések mihamarabbi folytatását a további intézkedésekről. Az EU keretében már megkezdődött erről a politikai vita, a körvonalazódó közös álláspont szerint a következő két évtized során legalább 15 százalékos további kibocsátás-csökkentésre lesz szükség.
A WWF szerint ahhoz, hogy a felmelegedést a veszélyes mértéken, azaz 2 fok Celsiuson belül lehessen tartani, a fejlett országoknak 80 százalékkal kellene csökkenteniük CO2 kibocsátásukat az évszázad közepéig. Ezzel együtt a világban 50 százalékkal kell mérséklődnie a szén-dioxid kibocsátásnak ugyanezen idő alatt. (A világ energiaipara az összes energiához kapcsolódó CO2 kibocsátás 37 százalékáért felelős.)
A nemzetközi környezetvédő szervezet is úgy véli, hogy az egyezmény életbelépése még mindig csak az első lépés az éghajlatváltozás elkerülése felé vezető úton. A WWF egy kilenc lépésből álló javaslatot fogalmazott meg a kormányok számára, annak érdekében, hogy a Kiotói Egyezmény sikeres legyen és hogy a világ szén-dioxid kibocsátása minél hamarabb csökkenésnek induljon. A WWF szerint az EU-nak a megelőzésen kell dolgoznia, a fejlődő országokkal együtt, további szövetségeseket keresve.
A WWF által a kormányok számára javasolt kilenc lépés egybek mellett a következőket tartalmazza:
1. ambíciózusabb politikát a CO2 kibocsátás csökkentésére;
2. az energiaszektort, a legnagyobb ipari szennyezőt, kibocsátásának csökkentésére kell szorítani;
3. az EU-nak szigorítania kell a kibocsátás-kereskedelmi rendszerét, méghozzá a kibocsátási kvóták szigorításával, illetve a tiszta energiák nagyobb mértékű támogatásával;
4. a fejlődő nemzeteket támogatni kell a tiszta energiák használatában;
5. minden országnak ki kell fejlesztenie megújuló energiaforrásait, illetve azok használatát, valamint hatékonyabbá kell tenniük energiafelhasználásukat;
6. fokozott nyomást kell gyakorolni az Egyesült Államokra, illetve Ausztráliára, hogy csökkentsék szén-dioxid kibocsátásukat, még akkor is, ha azok kívül maradnak a Kiotói Egyezményen;
7. a fejlett országoknak segíteniük kell a szegényebb államokat az éghajlatváltozás következményeinek kezelésében;
8. minden kormánynak és nemzetközi szervezetnek törekednie kell arra, hogy a Föld átlaghőmérsékletének változása ne haladja meg 2 fok Celsiust az iparosodás előtti értékhez képest;
9. a Kiotói Egyezmény résztvevőinek ki kell dolgozniuk a terveket a 2012-t követő időszakra, amikor is a kötelezettségvállalás kezdeti időszaka lejár.
