Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elmúlt 15 évben Csehország polgárai egyharmadával gazdagodtak. Bár az 1989-es 3170 koronás átlagbér napjainkban mintegy hatszor magasabb (17 800 korona), az infláció alaposan visszafogta a tényleges életszínvonal-növekedést – derült ki a Mladá Fronta Dnes összefoglalójából, amelyet a november 17-i bársonyos forradalom 15. évfordulója alkalmából tettek közzé. A rendszerváltást követő első években visszaesett az életszínvonal, és az 1989-es szintet csak 1995-ben érték el a munkaviszonyban lévők, a nyugdíjasok viszont csak idén.
A nosztalgiázók szívesen emlegetik a politikai fordulat előtti filléres élelmiszerárakat – napjainkban háromszor, négyszer többe kerülnek az alapvető élelmiszerek, mint akkor. Azonban míg 1989 előtt a háztartások költségvetésük harmadát fordították élelmiszerekre, addig ma csupán az ötödét.
A lap szerint a fordulat utáni időszak egyik legkellemetlenebb jelensége a növekvő jóléti különbség. Napjainkban a legjobban és legrosszabbul keresők közötti különbség több mint tízszeres, és egyre nagyobbak a regionális és ágazati különbségek is. Míg 1989 előtt a leggazdagabb cseh város Ostrava és Kladno volt (bányászati és kohászati központ), mára határozottan Prága ugrott az élre.
Szlovákiában 1993-tól az életszínvonal az EU tagállamaihoz képest, ha azok átlagát 100 százaléknak vesszük, 37,7 százalékról mára 48,6 százalékra emelkedett – mondta Ján Tóth, az ING Bank elemzője.
Az ország elmúlt 15 éve gazdasági szempontból nem volt annyira sikeres, mint Csehországé, mégpedig azért, mert 1989-et követően súlyos és elhúzódó gazdasági visszaesés következett, a munkanélküliek aránya pedig a semmiből indulva 2001-ben közel 19 százalékon kulminált. A Hospodárske Noviny szlovák gazdasági napilap tegnapi száma szerint ha Szlovákia 1989-es bruttó hazai össztermékét 100-nak vesszük, akkor az 1993-as mélyponton a GDP csak 75 volt, s az 1989-es szintet csak 1999-ben érte el újra. Igaz, az ország azóta gyorsuló ütemben hagyja le a 15 évvel ezelőtti teljesítményét, hiszen 2003-ban 118 volt az idevágó mutató, az idén pedig 124-et várnak. Ami igazán fájó, az a reálbérek elhúzódó mélyrepülése. Ha az 1989-es 3100 koronás átlagbért 100-nak vesszük, akkor az idei, 15 400 koronás átlag is csupán 89,7-nek felel meg. Vagyis 15 év sem volt elegendő, hogy a lakosság visszanyerje korábbi vásárlóerejét.
