A török csatlakozási tárgyalások megkezdésének javaslata négy évtizedes közeledési folyamat végére tesz pontot. Az Európai Bizottság jelentése megállapítja, hogy különbség van a törökországi törvények betűi és a gyakorlat között, ezért a tárgyalásokat állandó ellenőrzés, vizsgálódás kíséri majd. Ha sérülnek az emberi jogok, a demokratikus intézmények, akkor a tárgyalásokat felfüggeszthetik. Brüsszel a pozitív változások között sorolja fel a gyülekezési szabadság, a szólásszabadság, a kisebbségi jogok érvényesülését. Emellett – fűzi rögtön hozzá – Ankarának még gondoskodnia kell arról, hogy a reformfolyamat visszafordíthatatlan legyen. A hatóságoknak javítaniuk kell a börtönök állapotán, nem tűrhetik a kínzásokat, tiszteletben kell tartani a vallásszabadságot, a nők jogait, a munkaügyi ENSZ-előírásokat, beleértve a szakszervezetek jogait. A tagság politikai feltételeinek teljesítése azonban megüti a tárgyalások kezdetéhez elegendő szintet, a lemaradások teljesítését Brüsszel „meghitelezi”.
A bizottság elismeri, hogy a török csatlakozás páratlan kihívást jelent az EU részére is: az ország földrajzi fekvése, mérete és relatív szegénysége külön megállapodásokat tesz szükségessé, az uniós politikák alkalmazása csak hosszú átmenet után válik lehetővé. A megfogalmazásból kitűnik, hogy a bizottság legkevesebb egy évtizedben számol, amikor leszögezi: „az EU-nak meg kell határoznia a 2014-től érvényes költségvetési kereteit, mielőtt a tárgyalásokat lezárja Ankarával”. Brüsszel azt is javasolja, hogy a tagállamok vegyék fontolóra a munkaerő szabad áramlásának tetszés szerinti leállítását, ha az olcsó török munkaerő inváziója fenyegetne. Az Európai Parlament jelentősebb frakciói üdvözölték a történelmi döntést, kifogásokkal egyedül a Néppárt élt: megkérdőjelezte Günter Verheugen bővítési biztos objektivitását, mert az kijelentette, hogy Törökországban nincsenek „szisztematikus kínzások”. A csatlakozási tárgyalások tényleges megkezdéséről a végső szót az EU decemberi csúcstalálkozóján mondják ki.
