A Nemzetközi Valutaalap igazgatótanácsa egyhangúan Rodrigo Ratót, a korábbi néppárti spanyol kormány pénzügyminiszterét választotta a nemzetközi pénzintézet vezérigazgatójának és az igazgatótanács elnökének. Rato első nyilatkozatában közölte, nem látja szükségét a gyors kamatváltozásoknak sem az Egyesült Államokban, sem az eurózónában, mivel nem tapasztalható inflációs feszültség, és az esetleges árfolyam-változásoknak is rendezett módon kell végbemenniük. Az 55 éves Rato Horst Köhler posztját foglalja el, aki márciusban mondott le, miután indulni kíván a német államfőválasztáson. Rato az egyiptomi Mohamed El-Eriant, az IMF korábbi magas rangú tisztségviselőjét győzte le a posztért folytatott versenyben, akit a fejlődő országok egy része jelölt azzal a nem titkolt céllal, hogy 60 év után először ne európai politikus kerüljön az intézmény élére. Rato győzelme azonban a megfigyelők szerint borítékolható volt, miután az Európai Unió javaslata nyomán az Egyesült Államok is azonnal támogatásáról biztosította. 2000-ben, mint emlékezetes, Washington nem támogatta az első fordulóban javasolt európai jelöltet, Caio Koch-Weser német pénzügyminisztériumi államtitkárt.
Rato pénzügyminiszterként kulcsszerepet játszott abban, hogy Spanyolország a költségvetési kiadások visszafogásával felkészült az eurózónába történő belépésre. A mediterrán ország tízévi töretlen növekedés után az egyik legsikeresebb gazdaság az EU-ban. Rato az IMF élén jól kamatoztathatja a latin-amerikai gazdaságok, kultúrák és nyelvek ismeretét, s a két legnagyobb adós országgal, Argentínával és Brazíliával folytatott tárgyalásokon is jól jönnek ismeretei. Politikai rátermettségét IMF-körökben sem vonják kétségbe, rámutatnak azonban, hogy nem ismeri kellően az intézmény belső működését.
Gáti Tibor