Nem tehetjük meg, hogy ne vegyük revízió alá a stabilitási paktumot – jelentette ki egy üzleti konferencián Silvio Berlusconi olasz kormányfő arra a maastrichti dokumentumra utalva, amely a valutauniós tagok számára 3 százalékban maximálja az államháztartás hiányának a bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított arányát. Az olasz kormány adócsökkentéssel kíván lendületet adni a gazdaságnak (NAPI Gazdaság, 2004. március 30., 2. oldal), ez pedig nem vihető végbe e szabály betartása mellett.
Az eurózóna pénzügyminisztereinek hét végi írországi megbeszélése után tartott sajtótájékoztatón az olasz pénzügyminiszter, Giulio Tremonti szintén a paktum átalakítását szorgalmazta, hozzátéve, hogy több nagy tagállam tárgyal erről. Ugyanitt a francia pénzügyi tárca vezetését frissen átvevő Nicholas Sarkozy kijelentette, hogy jövőre – a brüsszeli bizottságnak tett ígéretet teljesítve – a tavalyi 4,1 és az ez évre tervezett 3,6 százalék után 3 százalék alá viszik le a hiányt. Ezzel szemben a Le Monde tegnap olyan belső minisztériumi dokumentumot ismertetett, amely szerint a deficit idén a tavalyival azonos, 4,1 százalék lesz, és jövőre is csupán 4 százalékra csökken, az államadósság GDP-hez mért aránya pedig 67 százalékra emelkedik a megengedett 60-nal szemben.
Oldrich Dedek, a cseh jegybank elnökhelyettese tegnap megjelent cikkében elvetette az ötletet, hogy az eurózónához az évtized vége felé csatlakozni kívánó közép-európai országok számára fellazítsák a maastrichti követelményeket, ugyanakkor annak a reményének adott hangot, hogy az inflációs kritériumot rugalmasan fogják kezelni. Ennek értelmében a ráta legfeljebb 1,5 százalékkal haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációjú valutauniós tag átlagát, így a teljesítése igen szigorú monetáris politikát igényelne, ami fékezhetné a gazdasági növekedést. Dedek differenciált megközelítést javasol, amelyben például a központi árdereguláció hatásai kisebb súllyal esnének latba.
Papp Zoltán